Visszhang: film

Az arcuk mindig előttem lesz

  • 2024. június 5.

Visszhang

A film egy tanfolyammal kezdődik, szemléltetéssel.

Az ún. helyreállító igazságszolgáltatás (bűnelkövetők és áldozatok közti kommunikáció segítségével traumákat feloldani igyekvő eljárás) önkénteseit készíti fel az előadó egy a tevékenységük során valószínűleg előforduló helyzetre, szupervizor korrigál, a komoly arcokon megértés tükröződik. Ilyen maga a film is: elkötelezett, segítő szándékú embe­rek közvetítenek a megbékélést remélő, traumáik (többnyire fegyveres rablás) fogságából kitörni vágyó áldozatok, illetve erőszakos bűncselekmények miatt elítélt azon rabok között, akikben felébredt a lelkiismeret és hajlandók szembenézni önmagukkal, öt, terápiás célzatú, kiscsoportos együttlét során – a börtönben. Kivételként egy fiatal nő esetét látjuk, aki szigorúan praktikus okokból keresné meg az őt gyermekkorában abuzáló bátyját, aki büntetését letöltvén visszaköltözött a környékre, ti. meg akar állapodni vele, hogyan ne találkozzanak még véletlenül se közösségi terekben. Megrázó mindegyik történet, a börtönben előadottak és a stílusában kissé különböző, emlékképeket is megjelenítő testvértragédia, de magából a filmből hiányzik a voltaképpeni drámai konfliktus. Bűnös és áldozat egyetért abban, hogy a sebeket, amennyire lehet, be kell(ene) gyógyítani, és ennek érdekében mindenki együttműködik. Jeanne Herry munkája egy felelősségteljes, humánus, fontos mondanivalót igényesen közlő, hiteles, sőt megrendítő alakítások sorát felvonultató, optimista referenciafilm a helyreállító igazságszolgáltatás hasznosságáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.