Ez volt a 2013-as Psychic, a chilei származású Nicolas Jaar és Dave Harrington közös gyermeke, egy kivételes, rockból, néha bluesból és elektronikából építkező, olykor ambient tónusú album. A következő évben már bejelentették, hogy vége az alkalmi együttműködésnek, de a búcsú ezúttal sem örökre szólt. Noha az analóg és digitális hangkeltő eszközökön egyaránt járatos zeneművészek évekig dolgoztak a szólóanyagaikon, de újabb közös lemezüket, a Spiralt mindössze hetek alatt rakták össze. Ennek ellenére merész, hangulati és műfaji váltásokban bővelkedő, mégis egységben megszólaló, koherens alkotás született. Úgy tűnik, hogy minden felhasznált zenei hatáskeltő elem – hangminta, hangszerszólam és basszusgroove – a megfelelő helyre került, és pontosan ott csendül fel a meglepően ötletteli szerzeményekben, ahol éppen kell, egyúttal tovább lendítve a gondosan megkonstruált darabokat. A hangképben sokszor dominálnak az invenciózusan kezelt gitárok (elektromos, akusztikus és basszusgitár egyaránt), valamint előtérbe kerül Jaar énekhangja, amelynek révén komplett dalcsokorrá változik a Spiral hanganyaga. Egy nehezen definiálható (leginkább freakfolk-, indietronica-, artpopszerű), sokszor erősen pszichedelikus, néha funkosan lüktető, de mindvégig élvezetes album született, amelyet a játékosság és a sokszínűség tesz szerethetővé.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
