Visszhang: lemez

Darkside: Spiral

  • - minek -
  • 2021. július 28.

Visszhang

Egyszeri alkalomnak tűnt, amikor a két New Yorkban élő és alkotó, öntörvényű zenekészítő Darkside néven összebútorozott egy kiváló lemez erejéig.

Ez volt a 2013-as Psychic, a chilei származású Nicolas Jaar és Dave Harrington közös gyermeke, egy kivételes, rockból, néha bluesból és elektronikából építkező, olykor ambient tónusú album. A következő évben már bejelentették, hogy vége az alkalmi együttműködésnek, de a búcsú ezúttal sem örökre szólt. Noha az analóg és digitális hangkeltő eszközökön egyaránt járatos zeneművészek évekig dolgoztak a szólóanyagaikon, de újabb közös lemezüket, a Spiralt mindössze hetek alatt rakták össze. Ennek ellenére merész, hangulati és műfaji váltásokban bővelkedő, mégis egységben megszólaló, koherens alkotás született. Úgy tűnik, hogy minden felhasznált zenei hatáskeltő elem – hangminta, hangszerszólam és basszusgroove – a megfelelő helyre került, és pontosan ott csendül fel a meglepően ötletteli szerzeményekben, ahol éppen kell, egyúttal tovább lendítve a gondosan megkonstruált darabokat. A hangképben sokszor dominálnak az invenciózusan kezelt gitárok (elektromos, akusztikus és basszusgitár egyaránt), valamint előtérbe kerül Jaar énekhangja, amelynek révén komplett dalcsokorrá változik a Spiral hanganyaga. Egy nehezen definiálható (leginkább freakfolk-, indietronica-, artpopszerű), sokszor erősen pszichedelikus, néha funkosan lüktető, de mindvégig élvezetes album született, amelyet a játékosság és a sokszínűség tesz szerethetővé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.