Az albumot a földbe döngölték a kritikusok, ráadásul a Q magazin recenzense egyenesen a minden idők legrosszabb lemeze díjat is odaítélte érte a zenekarnak. Pedig a Thank You – legalábbis e sorok írója szerint – egyáltalán nem rossz lemez, mégis annyira borzasztó a megítélése, hogy azt vártuk volna, hogy az együttes soha többet nem merészkedik a cover műfaj közelébe.
A Danse Macabre eredetét a zenekar egy tavalyi, halloween napján adott Las Vegas-i koncertjének környékén kell keresni. Az alkalomhoz illően eljátszottak jó pár olyan feldolgozást, amelyek illettek az aznapi tematikába, és a buli annyira jól sikerült, hogy a zenekar horrorfelelőse, az öregedő vámpír kinézetű Nick Rhodes billentyűs javaslatára belevágtak egy halloweenes lemez elkészítésébe. A Thank You kudarcából okulva hibrid albumot rögzítettek: van rajta feldolgozás, önfeldolgozás és új szerzemény is. Az első kategóriába többnyire olyan dalok tartoznak, amelyeknek a keletkezése nagyjából egybeesik a Duran Duran megalakulásával, illetve kezdeti időszakával. A Cerrone Supernature című dala Simon Le Bonék előadásában inkább karaokeverziónak tűnik, annyira hasonlít az eredetire. A Specials-féle Ghost Town is aránylag hű a forráshoz, akárcsak a Talking Heads Psycho Killerének átirata, amelyben meglepő módon a Måneskin nevű olasz kamu rockzenekar tagja, Victoria De Angelis bőgőzik. A Siouxsie and the Bansheestől ismert Spellbound langyos pop-rock köntöst kapott, a Rolling Stones Paint It Blackje pedig vitathatatlanul a Danse Macabre mélypontja. De azért felkerült egy kortárs fiatal előadó szerzeménye is a lemezre, nem más, mint a Bury a Friend Billie Eilishtől.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
