Visszhang: lemez

Duran Duran: Danse Macabre

Visszhang

A hullámhegyek mellett bőven akad példa hullámvölgyekre is a Duran Duran bő negyvenéves történetében – ezek egyike volt a Thank You című, 1995-ös feldolgozásgyűjtemény.

Az albumot a földbe döngölték a kritikusok, ráadásul a Q magazin recenzense egyenesen a minden idők legrosszabb lemeze díjat is odaítélte érte a zenekarnak. Pedig a Thank You – legalábbis e sorok írója szerint – egyáltalán nem rossz lemez, mégis annyira borzasztó a megítélése, hogy azt vártuk volna, hogy az együttes soha többet nem merészkedik a cover műfaj közelébe.

A Danse Macabre eredetét a zenekar egy tavalyi, halloween napján adott Las Vegas-i koncertjének környékén kell keresni. Az alkalomhoz illően eljátszottak jó pár olyan feldolgozást, amelyek illettek az aznapi tematikába, és a buli annyira jól sikerült, hogy a zenekar horrorfelelőse, az öregedő vámpír kinézetű Nick Rhodes billentyűs javaslatára belevágtak egy halloweenes lemez elkészítésébe. A Thank You kudarcából okulva hibrid albumot rögzítettek: van rajta feldolgozás, önfeldolgozás és új szerzemény is. Az első kategóriába többnyire olyan dalok tartoznak, amelyeknek a keletkezése nagyjából egybeesik a Duran Duran megalakulásával, illetve kezdeti időszakával. A Cerrone Supernature című dala Simon Le Bonék előadásában inkább karaokeverziónak tűnik, annyira hasonlít az eredetire. A Specials-féle Ghost Town is aránylag hű a forráshoz, akárcsak a Talking Heads Psycho Killerének átirata, amelyben meglepő módon a Måneskin nevű olasz kamu rockzenekar tagja, Victoria De Angelis bőgőzik. A Siouxsie and the Bansheestől ismert Spellbound langyos pop-rock köntöst kapott, a Rolling Stones Paint It Blackje pedig vitathatatlanul a Danse Macabre mélypontja. De azért felkerült egy kortárs fiatal előadó szerzeménye is a lemezre, nem más, mint a Bury a Friend Billie Eilishtől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).