Utóbbiról készült egy 14 évig vádemelés és ítélet nélkül raboskodó, ártatlan fogvatartott emlékiratából, Kevin Macdonald A mauritániai c. figyelemre méltó filmje. Andreas Dresen mostani, a Berlini Filmfesztiválon három díjjal is elismert munkája hasonló esetet dolgoz fel – egészen más nézőpontból. Macdonald (részben) amerikai filmje súlyos dráma, benne a szenvedő hőst megmentő, elkötelezett ügyvédnővel (Jodie Foster kapott is érte Golden Globe-ot mint mellékszereplő). A német mozi hőse egy kedélyes török háziasszony, aki nem is érti, hogyan kerül a Koránt tanulmányozni Pakisztánba utazó kisfia a világ legdurvább börtönébe, s az emberi jogok iránt elkötelezett ügyvédje sem az a hőstípus. Csak kitartóak mindketten, a hatóságok orra alá dörgölik minden vétségüket, politikusok nyakára járnak, szervezetekkel fognak össze. Viszont bármennyire is elnyeri rokonszenvünket a családjának élő, határozottan Csala Zsuzsá-s háztartásbeli és biciklin közlekedő, tipikusnál tipikusabb értelmiségi figura ügyvédje, csupán külső sztori van, ott meg semmi más nem tud történni, csak annyi, hogy az újabb és újabb körök egyikének végén ott van az öt év után kiszabadított fiú, és a néző megtudja ártatlanságáról azt, amit már az elején is tudott.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
