visszhang: film

Egy anya George W. Bushsal szemben

  • 2023. május 17.

Visszhang

Az Egyesült Államok kormányzata 9/11-re „a” terrorizmus ellen meghirdetett „háború” részsikerei mellett Irak megtámadásával, a szabadságjogok abszurd korlátozásával és a guantanamói támaszponton létrehozott (és mindmáig fenntartott) törvényen kívüli státuszú börtönnel reagált.

Utóbbiról készült egy 14 évig vádemelés és ítélet nélkül raboskodó, ártatlan fogvatartott emlékiratából, Kevin Macdonald A mauritániai c. figyelemre méltó filmje. Andreas Dresen mostani, a Berlini Filmfesztiválon három díjjal is elismert munkája hasonló esetet dolgoz fel – egészen más nézőpontból. Macdonald (részben) amerikai filmje súlyos dráma, benne a szenvedő hőst megmentő, elkötelezett ügyvédnővel (Jodie Foster kapott is érte Golden Globe-ot mint mellékszereplő). A német mozi hőse egy kedélyes török háziasszony, aki nem is érti, hogyan kerül a Koránt tanulmányozni Pakisztánba utazó kisfia a világ legdurvább börtönébe, s az emberi jogok iránt elkötelezett ügyvédje sem az a hőstípus. Csak kitartóak mindketten, a hatóságok orra alá dörgölik minden vétségüket, politikusok nyakára járnak, szervezetekkel fognak össze. Viszont bármennyire is elnyeri rokonszenvünket a családjának élő, határozottan Csala Zsuzsá-s háztartásbeli és biciklin közlekedő, tipikusnál tipikusabb értelmiségi figura ügyvédje, csupán külső sztori van, ott meg semmi más nem tud történni, csak annyi, hogy az újabb és újabb körök egyikének végén ott van az öt év után kiszabadított fiú, és a néző megtudja ártatlanságáról azt, amit már az elején is tudott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.