tévésorozat

Egy úr Moszkvában

  • SzSz
  • 2024. május 8.

Visszhang

„Egy úriembernek nincs szüksége foglalkozásra”

Ezt feleli Alekszandr Iljics Rosztov gróf a bolsevik törvényszéknek, amikor munkájáról kérdezik. A Párizsból hazatérő előkelőség abban reménykedik, hogy múltja és származása majd az új idők új szelei közepette is mindentől megvédik – ezzel pedig eséllyel pályázik „az ember, aki leginkább félreértette Lenint” címre is. A kivégzést mindenesetre megússza, ám örök életére száműzik a pati­nás Hotel Metropol falai közé.

A gróf figuráját kamu orosz akcentus helyett a skót Ewan McGregor egy angol dandy sármjával és kiejtésével hozza. Rosztov ugyan évtizedekig kénytelen a világtól elzárva élni, de a maga módján ő is megtapasztalja a változásokat: fény­űző lakosztálya helyett egy pinceszobába költözik át; a hotelben egy idő után már az angol bélszín is csirke-farhátból készül; nemsokára pedig a boroscímkék is a kommunista világrend áldozatává válnak, így csak vörös és fehér közül választhat. Szó se róla, egy arisztokrata számára hatalmas nehézségek ezek, de nehéz együtt érezni vele, miközben odakint emberek millióit gyilkolják meg vagy halnak éhen. Amor Towles magyarul is megjelent bestsellerének minisorozat-változatában mindezt, azaz a való világot mellékszereplők, vissza-visszatérő vendégek és újra felbukkanó régi ismerősök jelképezik – a sorozat ugyanis nem csak főhősét, de saját magát is kalitkába zárta a helyszín limitá­lásával. A fókusz ugyanis végig az egyébként valóban brillírozó McGregoron van, az egyetlen figurán, aki képes életet vinni ebbe a szép kiállású képeskönyvbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.