lemez

St. Vincent: All Born Screaming

Visszhang

Annie Clark session-zenészként kezdte a karrierjét, játszott a Polyphonic Spree-ben és Sufjan Stevens turnézenekarában is.

2007-ben döntött úgy, hogy szólókarrierbe kezd St. Vincent néven. Már debütálása (Marry Me, 2007) idején is gyakran hasonlították David Bowie-hoz, és a hasonlóság nem volt légből kapott, a zenész valóban albumról albumra változtatott a hangzásán és a külsején is. Igazán nagyot a 2014-es cím nélküli lemezének hűvös art-popjával gurított, amiért még egy Grammy-díjat is bezsebelhetett. A dalszerzőként, gitárosként és producerként is innovatívan gondolkodó Clark azóta kiadott anyagai sem sikerültek rosszul, de a műfaji kirándulások néha kissé a konzisztencia rovására mentek.

A most megjelent All Born Screaminget az énekes „poszt-dögvész popként” aposztrofálta, és már a kísérteties hangulatú Hell Is Near című nyitódal előrevetíti a lemez hangulatát. Bár néha megcsillan valamiféle fény egy-egy dalban, felszabadult pillanatok nem igazán vannak, de mivel St. Vincent tényleg popzenében gondolkodik, még a klausztrofób, fojtogató hangulatú számaiba is könnyedén bele tud csavarni egy tapadós refrént. A korszellemhez képest jó nyersen megszólaló anyag írásának korai fázisában a zenész analóg szintikkel kísérletezgetett, de ezek mellett a torzított gitár is nagyobb szerepet kap, mint a legutóbbi lemezeken. Az All Born Screaming nem mindig könnyű hallgatni való, de egyben mégis működik annyira, hogy biztosan ott legyen St. Vincent legjobbjai között.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.