2007-ben döntött úgy, hogy szólókarrierbe kezd St. Vincent néven. Már debütálása (Marry Me, 2007) idején is gyakran hasonlították David Bowie-hoz, és a hasonlóság nem volt légből kapott, a zenész valóban albumról albumra változtatott a hangzásán és a külsején is. Igazán nagyot a 2014-es cím nélküli lemezének hűvös art-popjával gurított, amiért még egy Grammy-díjat is bezsebelhetett. A dalszerzőként, gitárosként és producerként is innovatívan gondolkodó Clark azóta kiadott anyagai sem sikerültek rosszul, de a műfaji kirándulások néha kissé a konzisztencia rovására mentek.
A most megjelent All Born Screaminget az énekes „poszt-dögvész popként” aposztrofálta, és már a kísérteties hangulatú Hell Is Near című nyitódal előrevetíti a lemez hangulatát. Bár néha megcsillan valamiféle fény egy-egy dalban, felszabadult pillanatok nem igazán vannak, de mivel St. Vincent tényleg popzenében gondolkodik, még a klausztrofób, fojtogató hangulatú számaiba is könnyedén bele tud csavarni egy tapadós refrént. A korszellemhez képest jó nyersen megszólaló anyag írásának korai fázisában a zenész analóg szintikkel kísérletezgetett, de ezek mellett a torzított gitár is nagyobb szerepet kap, mint a legutóbbi lemezeken. Az All Born Screaming nem mindig könnyű hallgatni való, de egyben mégis működik annyira, hogy biztosan ott legyen St. Vincent legjobbjai között.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
