lemez

St. Vincent: All Born Screaming

Visszhang

Annie Clark session-zenészként kezdte a karrierjét, játszott a Polyphonic Spree-ben és Sufjan Stevens turnézenekarában is.

2007-ben döntött úgy, hogy szólókarrierbe kezd St. Vincent néven. Már debütálása (Marry Me, 2007) idején is gyakran hasonlították David Bowie-hoz, és a hasonlóság nem volt légből kapott, a zenész valóban albumról albumra változtatott a hangzásán és a külsején is. Igazán nagyot a 2014-es cím nélküli lemezének hűvös art-popjával gurított, amiért még egy Grammy-díjat is bezsebelhetett. A dalszerzőként, gitárosként és producerként is innovatívan gondolkodó Clark azóta kiadott anyagai sem sikerültek rosszul, de a műfaji kirándulások néha kissé a konzisztencia rovására mentek.

A most megjelent All Born Screaminget az énekes „poszt-dögvész popként” aposztrofálta, és már a kísérteties hangulatú Hell Is Near című nyitódal előrevetíti a lemez hangulatát. Bár néha megcsillan valamiféle fény egy-egy dalban, felszabadult pillanatok nem igazán vannak, de mivel St. Vincent tényleg popzenében gondolkodik, még a klausztrofób, fojtogató hangulatú számaiba is könnyedén bele tud csavarni egy tapadós refrént. A korszellemhez képest jó nyersen megszólaló anyag írásának korai fázisában a zenész analóg szintikkel kísérletezgetett, de ezek mellett a torzított gitár is nagyobb szerepet kap, mint a legutóbbi lemezeken. Az All Born Screaming nem mindig könnyű hallgatni való, de egyben mégis működik annyira, hogy biztosan ott legyen St. Vincent legjobbjai között.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.