2014 augusztusában és őszén több ezer embert (főleg férfiakat és fiúkat) öltek meg a dzsihádisták által eretneknek, sőt sátánistának tekintett közösség tagjai közül, s ezrekre rúgott azon nők, néha egészen fiatal lányok száma, akiket szexrabszolgaságba kényszerítettek. A megerőszakolt nők gyermekeit (már ha egyáltalán kiszabadultak) a jazidik tisztátalannak, az Iszlám Állam fattyainak tartják, s kivetik maguk közül. Pascale Bourgaux belga riporter egy olyan jazidi nőt követett kamerájával, aki mindenáron vissza akarja kapni kislányát, Maryát: „Ana” (ahogy a filmben emlegetik) talán az első olyan túlélő jazidi anya, aki a hallgatást megtörve hajlandó beszélni a vele és sorstársaival esett szörnyűségekről. Még ha arcát – biztonsági okokból – nem is láthatjuk, a szemét, a tekintetét viszont néha igen, és ez mindennél többet mond. Kísérőivel bejárja Kurdisztán iraki, majd szíriai oldalát, közben bepillantást nyerhetünk a jazidi közösség mindennapjaiba, ünnepeibe, s tanúi lehetünk a közelmúlt borzalmaival való szembenézésnek is, amelynek tragikus módon része a közösségből kitaszított gyerekek elutasítása is. Nem árulunk zsákbamacskát, az anya végül találkozik lányával – a börtönben ülő dzsihádista apa kurd szüleinél, akik befogadták unokájukat, hogy egy újabb csavar is kerüljön ebbe az egyszerre megrázó és felemelő történetbe.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
