Visszhang: színház

Eltűntek

Visszhang

A romániai szász Elise Wilk drámája jó apropó, hogy az ifjabb generációk is beleélhessék magukat abba, hogy milyen volt a vasfüggöny mögött félni, és azon dilemmázni, hogy az emigrációt válasszuk-e vagy tűrjünk tovább.

Hát még akkor, ha a színészek, akik az erdélyi szász család három korszakába vezetnek, eljátszva az érett házaspárt és a nagymamát is, egytől egyig ahhoz a korcsoporthoz tartoznak, akik mindezt a saját bőrükön már nem tapasztalták.

Zömmel Ceaușescu Romániájában járunk, ahol a végén csak a „legelszántabbak” és a holtak maradnak: „ők az ablakban állnak és mesélnek”. Itt folyton változik a mesélő személye. A történetvezetés filmszerű, mozgalmas jelenetek sorjáznak a nézőtérből kiszakított zsebkendőnyi területen, amelyet a publikum több sorban ül körbe. A színészek köztünk is helyet foglalnak, s onnan rohannak a jelenetükbe. Velük ugrálunk időben és térben: flashbackek jönnek, aztán vissza a jövőbe.

Az egyik kulcsjelenetben húsz percen át ülünk teljes sötétségben. A nézői kényelemérzet itt megbicsaklik, noha tudjuk, hogy ez a cél, de nem vagyunk meggyőződve arról, hogy mindez indokolt.

A rendező, Dohy Balázs erdélyi szász felmenői révén érintett, de nem csak rajta érezzük az erős elhivatottságot, a fiatal színészi gárda lelkesedése, kíváncsisága és empátiája példaértékű. Az előadás hídnak készült: erdélyiek és magyarok, generációk, az itt maradtak és az eltűntek között, hogy próbáljuk meg közösen feldolgozni a múlt traumáit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.