Visszhang: lemez

Farkas Gábor: Soirées de Vienne

Visszhang

Schubert egyik barátja így jellemezte a zongorista játékát: „Ujjai nem úgy támadnak a billentyűkre, mint ahogy sólyom csap le a húsra.”

Jó lenne tudni, hogy e bölcsesség Liszt előtt vagy után született, aki korai éveiben igazi ragadozó volt a zongoránál. Farkas Gábor a finom megoldásokhoz vonzódik igazán. Két kollégájához, Balog Józsefhez és Csalog Gáborhoz hasonlóan Liszt-játékosként tűnt fel, és ő maradt meg leghűségesebben a romantikus repertoár bűvkörében; billentésének, dinamikájának fő erénye, hogy úgy is rá tud csapni a zongorára, hogy az simogatásnak hasson. Új lemezén bécsi szalonhangulatot teremt, de kerüli a szimpla szórakoztatást. Schubert négy posztumusz impromptu-jéből (Op. 142) kihalljuk a dalszerzőt, aki énekel akkor is, ha nem énekhangra ír. Életre kelnek a kottában megbúvó mellékszólamok, de a schuberti melankólia sötét vízióinak is marad hely. A virtuóz negyedik, f-moll impromtu-ben már Liszt felé irányítja mutatóujját a zenetörténet lomha szelleme, hogy aztán három Liszt-keringő következzék. A lemez utolsó darabja, a 19. század csaknem elfeledett bécsi sztárzongoristájának, Alfred Grünfeldnek Denevér-parafrázisa gondtalan ünneplést ígér: mutatós, ügyes rá­adásdarab ügyes ujjakra szabva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.