Visszhang: film

Femme

Visszhang

Sam H. Freeman és Ng Choon Ping feszült és szexi filmje szinte már megbotránkoztató módon ábrázolja a vágy, a gyűlölet és a hatalom kényelmetlen összefonódásait.

A feszültség és a tragédia két világ ütközéséből fakad, amelyek nem is lehetnének távolabb egymástól. Jules (Nathan Stewart-Jarrett) szexualitását szabadon megélő meleg fekete férfi, aki drag előadóként dolgozik Londonban. Egy éjszakai műsora után egy homofób banda úgy megveri, hogy hónapokra begubózik, és a barátait is eltaszítja magától. Amikor végre kimerészkedik egy meleg szaunába, egyből belefut egyik támadójába, Prestonba (George MacKay). A férfi Jules szöges ellentéte: egy fehér svindler, aki heterónak tetteti magát a haverjai előtt. Jules elhatározza, hogy bosszút áll a férfin, becserkészésének eszköze pedig a szex, a megalázás és a testi erőszak keveréke, noha ez mindkettőjükre veszélyes.

A Femme feszes játékidejében több filmre elegendő motívummal zsonglőrködik virtuóz módon: a szexbe kódolt uralkodó és alárendelt szerepek változékonysága, az erőszak erotizálása, a rasszizmusban és homofóbiában összeolvadó vágy és gyűlölet vagy a drag és a rejtőzködés mibenléte. Sokszor nehéz nézni, de izgalmas követni, ahogy Preston és Jules közelednek egymáshoz és helyet cserélnek az egyre intimebbé és fenyegetőbbé váló kapcsolatban. Stewart-Jarrett remekel mind femme fatale-ként, mind kelletlenül heteró kosztümbe bújó szeretőként, MacKay pedig (paradox módon) csendesebb szerepben teljesíti ki kettősüket. A Femme egyszerre bomlasztja a sztereotípiákat és játszik rájuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.