A feszültség és a tragédia két világ ütközéséből fakad, amelyek nem is lehetnének távolabb egymástól. Jules (Nathan Stewart-Jarrett) szexualitását szabadon megélő meleg fekete férfi, aki drag előadóként dolgozik Londonban. Egy éjszakai műsora után egy homofób banda úgy megveri, hogy hónapokra begubózik, és a barátait is eltaszítja magától. Amikor végre kimerészkedik egy meleg szaunába, egyből belefut egyik támadójába, Prestonba (George MacKay). A férfi Jules szöges ellentéte: egy fehér svindler, aki heterónak tetteti magát a haverjai előtt. Jules elhatározza, hogy bosszút áll a férfin, becserkészésének eszköze pedig a szex, a megalázás és a testi erőszak keveréke, noha ez mindkettőjükre veszélyes.
A Femme feszes játékidejében több filmre elegendő motívummal zsonglőrködik virtuóz módon: a szexbe kódolt uralkodó és alárendelt szerepek változékonysága, az erőszak erotizálása, a rasszizmusban és homofóbiában összeolvadó vágy és gyűlölet vagy a drag és a rejtőzködés mibenléte. Sokszor nehéz nézni, de izgalmas követni, ahogy Preston és Jules közelednek egymáshoz és helyet cserélnek az egyre intimebbé és fenyegetőbbé váló kapcsolatban. Stewart-Jarrett remekel mind femme fatale-ként, mind kelletlenül heteró kosztümbe bújó szeretőként, MacKay pedig (paradox módon) csendesebb szerepben teljesíti ki kettősüket. A Femme egyszerre bomlasztja a sztereotípiákat és játszik rájuk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
