A közgazdász, gazdaságtörténész szerző szubjektív esszégyűjteményében három földrészt bejárva mesél az emigráció és az otthonkeresés gyakran megterhelő és kétségbeejtő, sokszor mégis szépségekkel teli, inspiráló tapasztalatairól. Személyes történetek elevenednek meg Budapesttől Japánon, később Ausztrálián és Új-Zélandon át Németországig. A rövid írások elsőre hétköznapinak tűnő, de mély jelentést hordozó apróságokon merengve, vagy éppen szakmai és magánéleti fordulópontok tükrében mutatják be az intim, baráti kapcsolatok és a társadalmi viszonyok kultúránként élesen eltérő működéseit, az elvárások és a szokások megértésére tett kísérleteket.
A kötet középpontjában a Japánban eltöltött közel másfél évtized áll a gyerekkor tereit és emlékeit felidéző budapesti sztorik, a későbbi újrakezdések történetei, illetve a reflexióknak szentelt jelen idejű elbeszélések keretében. A japánbeli integrálódás lehetetlenségének tapasztalatai az elbeszélő teljes élettörténetének kontextusában válnak igazán mellbevágó, nem ritkán valódi traumákat okozó élményekké. Az emigráció küzdelmekkel teli létállapota így áll össze a könyv egyik kulcsfogalmaként előkerülő tükörré, amelyben az én, az új környezet alakjai és az otthoniak egyaránt megpillanthatják magukat.
Értékes és őszinte írások, éppen ezért különösen fájó, hogy a gyakori elírások és hibák, a kisebb-nagyobb következetlenségek a szövegek gondozatlanságának érzetét keltik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
