Visszhang: könyv

Ferber Katalin: Az elrontott japán

Visszhang

Személyes történetek elevenednek meg.

A közgazdász, gazdaságtörténész szerző szubjektív esszégyűjteményében három földrészt bejárva mesél az emigráció és az otthonkeresés gyakran megterhelő és kétségbeejtő, sokszor mégis szépségekkel teli, inspiráló tapasztalatairól. Személyes történetek elevenednek meg Budapesttől Japánon, később Ausztrálián és Új-Zélandon át Németországig. A rövid írások elsőre hétköznapinak tűnő, de mély jelentést hordozó apróságokon merengve, vagy éppen szakmai és magánéleti fordulópontok tükrében mutatják be az intim, baráti kapcsolatok és a társadalmi viszonyok kultúránként élesen eltérő működéseit, az elvárások és a szokások megértésére tett kísérleteket.

A kötet középpontjában a Japánban eltöltött közel másfél évtized áll a gyerekkor tereit és emlékeit felidéző budapesti sztorik, a későbbi újrakezdések történetei, illetve a reflexióknak szentelt jelen idejű elbeszélések keretében. A japánbeli integrálódás lehetetlenségének tapasztalatai az elbeszélő teljes élettörténetének kontextusában válnak igazán mellbevágó, nem ritkán valódi traumákat okozó élményekké. Az emigráció küzdelmekkel teli létállapota így áll össze a könyv egyik kulcsfogalmaként előkerülő tükörré, amelyben az én, az új környezet alakjai és az otthoniak egyaránt megpillanthatják magukat.

Értékes és őszinte írások, éppen ezért különösen fájó, hogy a gyakori elírások és hibák, a kisebb-nagyobb következetlenségek a szövegek gondozatlanságának érzetét keltik.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.