Visszhang: koncert

Az Észt Filharmónia Kamarakórusa

Visszhang

A hatvankilenc éves Tõnu Kaljuste tényleg úgy fest, mint Roxfort egyik tekintélyes tanára.

Arvo Pärt két fajsúlyos műve, a Magnificat és a Berlini mise pedig korántsem szól rosszul, s ha valakit érdekel a zeneszerző egyedi technikája, a jellegzetes tintinnabuli-szerkesztésmód, kihallja a kristálytiszta énekszólamokból, a koncert első fele mégis felemás. A Berlini mise 1990-ben komponált zárótételei, a Sanctus és az Agnus Dei így is magukkal ragadnak az orgona mély basszusai és a hipnotikus énekszólamok révén, de a Müpánál egy templom megfelelőbb lett volna, hiszen ott érvényesülhettek volna igazán a harangzúgást imitáló klaszterek visszhangjai. A második koncertrész Knut Nystedt norvég zeneszerző Halhatatlan Bach című darabjával kezdődik, amely egy szakrális gyászária, a Komm, süßer Tod modern átdolgozása: ehhez a kórus nagy félkörben, négyesével-ötösével áll színpadra, és különböző tempókban éneklik a dallamot, míg a zene bele nem vész a néma örökkévalóságba. Adventi koncert lévén, az észtek néhány karácsonyi kórusdarabbal kedveskednek, majd Kodály Zoltán utolsó befejezett művével lepnek meg minket, amelyben alaposan dolgozik Kadri Toomoja orgonista: ezt a darabot, amely Isten dicsőségét és Arezzói Guido érdemeit egyaránt elzengi, mi is alig ismerjük. Végül Pärt Karácsonyi bölcsődala és egy Bach-korál csendül fel. Ha nem a keresztény ünnepi időszak kezdete lenne, Kaljuste talán a sámándobját is elhozza, mint a turné többi állomásán. No, majd legközelebb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.