Visszhang: koncert

Az Észt Filharmónia Kamarakórusa

Visszhang

A hatvankilenc éves Tõnu Kaljuste tényleg úgy fest, mint Roxfort egyik tekintélyes tanára.

Arvo Pärt két fajsúlyos műve, a Magnificat és a Berlini mise pedig korántsem szól rosszul, s ha valakit érdekel a zeneszerző egyedi technikája, a jellegzetes tintinnabuli-szerkesztésmód, kihallja a kristálytiszta énekszólamokból, a koncert első fele mégis felemás. A Berlini mise 1990-ben komponált zárótételei, a Sanctus és az Agnus Dei így is magukkal ragadnak az orgona mély basszusai és a hipnotikus énekszólamok révén, de a Müpánál egy templom megfelelőbb lett volna, hiszen ott érvényesülhettek volna igazán a harangzúgást imitáló klaszterek visszhangjai. A második koncertrész Knut Nystedt norvég zeneszerző Halhatatlan Bach című darabjával kezdődik, amely egy szakrális gyászária, a Komm, süßer Tod modern átdolgozása: ehhez a kórus nagy félkörben, négyesével-ötösével áll színpadra, és különböző tempókban éneklik a dallamot, míg a zene bele nem vész a néma örökkévalóságba. Adventi koncert lévén, az észtek néhány karácsonyi kórusdarabbal kedveskednek, majd Kodály Zoltán utolsó befejezett művével lepnek meg minket, amelyben alaposan dolgozik Kadri Toomoja orgonista: ezt a darabot, amely Isten dicsőségét és Arezzói Guido érdemeit egyaránt elzengi, mi is alig ismerjük. Végül Pärt Karácsonyi bölcsődala és egy Bach-korál csendül fel. Ha nem a keresztény ünnepi időszak kezdete lenne, Kaljuste talán a sámándobját is elhozza, mint a turné többi állomásán. No, majd legközelebb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.