Visszhang: koncert

Fun Lovin’ Criminals

Visszhang

Elmúltak már azok az idők, amikor Glastonburyben, a Szigeten és számos egyéb nagy fesztiválon tízezrek ugráltak, bólogattak a Fun Lovin’ Criminals rockos-funkos-hiphopos zenéjére.

Az eredetileg New Yorkból induló trió utoljára 2010-ben jelentetett meg albumot, tavalyelőtt pedig Huey Morgan frontember kilépett a zenekarból. Óriási meglepetésre a többiek úgy döntöttek, hogy nem hagyják abba, és Naim Cortazzi személyében leigazoltak egy új gitárost. Az énekesi feladatokat az együttes multiinstrumentalistája, Brian „Fast” Leiser vette át, és az új felállás már ki is adott egy EP-t, amelyet hamarosan követ egy másik.

Bármily meglepő, a váltás egyáltalán nem tett rosszat az együttesnek. Természetesen hiányzik Huey karizmája és lazasága, de az már a régebbi koncerteken is látszott, hogy Fast sincs híján a frontemberi kvalitásoknak, ráadásul ő is hasonló hangnemben énekel. Természetesen most is ő viszi a prímet: basszusozik, billentyűzik, trombitál és harmonikázik, de éneklésben komoly teret enged Frank Benbini dobosnak, aki a Shake It Loose című számot viccesen a zenekar előző gitárosának ajánlja, valamint kesereg egy keveset azon, hogy kedvenc csapata, a Leicester közvetlenül a koncert előtt esett ki a Premier League-ből. Cortazzi is leicesteri, úgyhogy most már 2:1 a brit–amerikai arány az FLC-ben, de ettől függetlenül másfél órára így is New York elevenedik meg az A38 gyomrában. A Big Night Out, a Fun Lovin’ Criminal, a Smoke ’Em, a Love Unlimited és a Scooby Snacks megunhatatlan, de most az is kiderült, hogy Huey nélkül is kiválóan működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.