Visszhang: koncert

Fun Lovin’ Criminals

Visszhang

Elmúltak már azok az idők, amikor Glastonburyben, a Szigeten és számos egyéb nagy fesztiválon tízezrek ugráltak, bólogattak a Fun Lovin’ Criminals rockos-funkos-hiphopos zenéjére.

Az eredetileg New Yorkból induló trió utoljára 2010-ben jelentetett meg albumot, tavalyelőtt pedig Huey Morgan frontember kilépett a zenekarból. Óriási meglepetésre a többiek úgy döntöttek, hogy nem hagyják abba, és Naim Cortazzi személyében leigazoltak egy új gitárost. Az énekesi feladatokat az együttes multiinstrumentalistája, Brian „Fast” Leiser vette át, és az új felállás már ki is adott egy EP-t, amelyet hamarosan követ egy másik.

Bármily meglepő, a váltás egyáltalán nem tett rosszat az együttesnek. Természetesen hiányzik Huey karizmája és lazasága, de az már a régebbi koncerteken is látszott, hogy Fast sincs híján a frontemberi kvalitásoknak, ráadásul ő is hasonló hangnemben énekel. Természetesen most is ő viszi a prímet: basszusozik, billentyűzik, trombitál és harmonikázik, de éneklésben komoly teret enged Frank Benbini dobosnak, aki a Shake It Loose című számot viccesen a zenekar előző gitárosának ajánlja, valamint kesereg egy keveset azon, hogy kedvenc csapata, a Leicester közvetlenül a koncert előtt esett ki a Premier League-ből. Cortazzi is leicesteri, úgyhogy most már 2:1 a brit–amerikai arány az FLC-ben, de ettől függetlenül másfél órára így is New York elevenedik meg az A38 gyomrában. A Big Night Out, a Fun Lovin’ Criminal, a Smoke ’Em, a Love Unlimited és a Scooby Snacks megunhatatlan, de most az is kiderült, hogy Huey nélkül is kiválóan működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.