Míg előttünk koszos arcú, marcona férfiak jelennek meg, akik – ha elég árnyalt a figura – dúskálnak a hétköznapi gyarlóságokban, addig a jövő akcióhőse (vagy egyenesen szuperhőse) már az erős nő, pláne az anya, aki jellemében és munkájában is makulátlan. Egyetlen hibája talán a túlzott törődés, eszköze a tough love, egyik kezében fakanál, másikban AK47-es. Bár nyilván kerekasztal-beszélgetések forró témája, hogy vajon melyik verzió a jobb vagy élethűbb, valójában mindkettő egyformán tud légből kapott és fárasztó lenni.
Az Afganisztánt is megjárt hidegvérű exkatona, Anya (így, nagybetűvel, mert ez név ám; mondjuk, azt tényleg jól jelképezi, egy nő hogyan veszíti el az identitását az anyaságban) nehéz körülmények között megszüli gyermekét, de kénytelen azonnal örökbe adni, rá ugyanis profi sorozatgyilkosok vadásznak. Egyetlen módja, hogy a lányát biztonságban tudja az, ha minél távolabb marad tőle, de amikor a terv meghiúsul, együtt kell felkészülniük a legrosszabbra.
Egy nő láthatóan csak úgy tud egyenlő lenni, ha sokkal keményebb, mint férfi társai, a Jennifer Lopez játszotta főhősnek nem csak hibái, érzelmei sem lehetnek, rezzenéstelenül öl a lánya védelmében. A Kill Billbe kevert Die Hard amellett, hogy közhelyes és kiszámítható, a máskor igen megérintő anyai önfeláldozás ellenére is egészen steril marad, a legtöbb érzelmet talán az iskolás metaforaként szolgáló anyafarkas és kölykei ébresztik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
