Visszhang: lemez

Future Islands: People Who Aren’t There Anymore

Visszhang

Nem adták könnyen a sikert a Future Islands több mint húsz éve együtt zenélő tagjainak.

A baltimore-i együttes a negyedik lemezéig nagyrészt a radar alatt volt, a 2014-es Singles album viszont egy csapásra széles körben ismertté tette őket. Samuel T. Herring énekes kígyótánca a David Letterman Show-ban azonnal mémmé vált, az itt előadott Seasons (Waiting on You)-t pedig több zenei szaklap is az év dalának választotta. A zenekar azóta két egyenletes színvonalú, de különösebb meglepetést nem tartalmazó és kissé fásultabb anyagot hozott ki (The Far Field, 2017; As Long as You Are, 2020).

A Future Islands melankolikus, de táncolható szintipopban utazik, amiben visszaköszön az OMD és a korai Talk Talk is, de az együttes szuperfegyvere egyértelműen a soulból erősen táplálkozó Herring, aki bármit képes megcsinálni a hangjával. Az eszköztár alig változott a tíz éve megjelent Singles óta, de más zenekarokkal ellentétben az efféle hangzáshoz való ragaszkodás nem gyávaságnak, inkább természetesnek hat. A szakítások által inspirált új anyag jobb formában mutatja a kvartettet, mint az előző két album, ismét van néhány azonnal dúdolható sláger, például a nyitó King of Sweden, a Say Goodbye vagy a szívbe markoló Peach. Az elmúlt hónapokban kiadott felvezető kislemezek között voltak súlytalanabbnak tűnő számok (The Fight, Deep in the Night), de az album tipródó, szorongó hangulati ívében ezek is létjogosultságot nyernek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.