A baltimore-i együttes a negyedik lemezéig nagyrészt a radar alatt volt, a 2014-es Singles album viszont egy csapásra széles körben ismertté tette őket. Samuel T. Herring énekes kígyótánca a David Letterman Show-ban azonnal mémmé vált, az itt előadott Seasons (Waiting on You)-t pedig több zenei szaklap is az év dalának választotta. A zenekar azóta két egyenletes színvonalú, de különösebb meglepetést nem tartalmazó és kissé fásultabb anyagot hozott ki (The Far Field, 2017; As Long as You Are, 2020).
A Future Islands melankolikus, de táncolható szintipopban utazik, amiben visszaköszön az OMD és a korai Talk Talk is, de az együttes szuperfegyvere egyértelműen a soulból erősen táplálkozó Herring, aki bármit képes megcsinálni a hangjával. Az eszköztár alig változott a tíz éve megjelent Singles óta, de más zenekarokkal ellentétben az efféle hangzáshoz való ragaszkodás nem gyávaságnak, inkább természetesnek hat. A szakítások által inspirált új anyag jobb formában mutatja a kvartettet, mint az előző két album, ismét van néhány azonnal dúdolható sláger, például a nyitó King of Sweden, a Say Goodbye vagy a szívbe markoló Peach. Az elmúlt hónapokban kiadott felvezető kislemezek között voltak súlytalanabbnak tűnő számok (The Fight, Deep in the Night), de az album tipródó, szorongó hangulati ívében ezek is létjogosultságot nyernek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
