Mint háborús veterán tűzijátéklövéskor, úgy rezzenünk össze, amint azt látjuk, hogy egy jól körülzárt térben összeterelődik néhány tehetős alak, hiszen lassan már majd’ minden holdtöltére jut egy efféle „Poirot-film”. De mindenki megnyugodhat, itt egyetlen hetyke bajusz sem fenyegeti a szórakoztatást, sőt a Gyilkosság a világ végén még igazán jó is lehet, ha másért nem, azért, mert a csodás Brit Marling nem csak a kamera mögött, de előtte is megjelenik.
Darby a halottkém apja mellett nőtt fel, ami gyökereiben változtatta meg a halálhoz való viszonyát. Felnőve nagy sikerű detektívregényt ír, amely egy multimilliárdos techguru figyelmét is felkelti, ezért néhány világmegváltó elmével egyetemben őt is meghívja egy különös elvonulásra. Az izlandi luxushotel azonban több rejtélyt tartogat, mint gondolnánk… valójában épp annyi rejtélyt tartogat, amennyit gondolnánk, hiszen volt alkalmunk megedződni az évek alatt. Ezért is lehet, hogy már az első rész végén sejthetővé válik a cselekmény lefolyása és a gyilkos kiléte is, ám, hogy ennek ellenére mégis szeretnénk továbbnézni, az maga a siker.
A már-már irritálóan aktuális produkció a klímaváltozás, a technológia veszett fejlődése, a menekültkérdés és a mesterséges intelligencia forró anyagából gyúr nyomozós sorozatot, de meglepő módon nem esik darabjaira a szándék, jóllehet a haláleset a legkevésbé a nyomasztó a fenti témák közül. Persze korai még élőnek nyilvánítani a pácienst, hiszen jó néhány epizódnyi lehetőség áll még előtte, hogy elődeihez méltóan eluntassa nézőit.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
