Visszhang: tévésorozat

Gyilkosság a világ végén

Visszhang

Lassan már majd’ minden holdtöltére jut egy efféle „Poirot-film”.

Mint háborús veterán tűzijáték­lövéskor, úgy rezzenünk össze, amint azt látjuk, hogy egy jól körülzárt térben összeterelődik néhány tehetős alak, hiszen lassan már majd’ minden holdtöltére jut egy efféle „Poirot-film”. De mindenki megnyugodhat, itt egyetlen hetyke bajusz sem fenyegeti a szórakoztatást, sőt a Gyilkosság a világ végén még igazán jó is lehet, ha másért nem, azért, mert a csodás Brit Marling nem csak a kamera mögött, de előtte is megjelenik.

Darby a halottkém apja mellett nőtt fel, ami gyökereiben változtatta meg a halálhoz való viszonyát. Felnőve nagy sikerű detektívregényt ír, amely egy multimilliárdos techguru figyelmét is felkelti, ezért néhány világmegváltó elmével egyetemben őt is meghívja egy különös elvonulásra. Az izlandi luxushotel azonban több rejtélyt tartogat, mint gondolnánk… valójában épp annyi rejtélyt tartogat, amennyit gondolnánk, hiszen volt alkalmunk megedződni az évek alatt. Ezért is lehet, hogy már az első rész végén sejthetővé válik a cselekmény lefolyása és a gyilkos kiléte is, ám, hogy ennek ellenére mégis szeretnénk továbbnézni, az maga a siker.

A már-már irritálóan aktuális produkció a klímaváltozás, a technológia veszett fejlődése, a menekültkérdés és a mesterséges intelligencia forró anyagából gyúr nyomozós sorozatot, de meglepő módon nem esik darabjaira a szándék, jóllehet a haláleset a legkevésbé a nyomasztó a fenti témák közül. Persze korai még élőnek nyilvánítani a pácienst, hiszen jó néhány epizódnyi lehetőség áll még előtte, hogy elődeihez méltóan eluntassa nézőit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.