Visszhang: lemez

J Mascis: What Do We Do Now

Visszhang

Szólólemezzel J Mascis 2000-ben jelentkezett először, miután feloszlatta eredeti zenekarát, a 80-as évek közepe óta létező Dinosaur Jr.-t.

Noha két akkori albuma J Mascis + The Fog néven jelent meg (More Light, 2000; Free So Free, 2002), kísérő zenekara csak a turnék alkalmával volt, a kontrollmániás frontember a stúdióban a doboktól a gitárokig szinte mindent egyedül játszott fel. Miután elásta a csatabárdot egykori zenésztársával, Lou Barlow-val, újraalakították a Dinosaur Jr.-t, amely azóta is remekül megvan az eredeti felállásban. De ahogyan Barlow is kiad szólóanyagokat, valamint másik zenekarával, a Sebadoh-val is aktív, úgy 2011 óta Mascis is újra megjelentet rendszertelen időközönként szólóalbumokat, amelyek jóval szelídebb hangvételűek, mint a zajos gitárzenére szakosodott anyazenekar.

A most megjelent What Do We Do Now is ilyen: jobbára középtempós, akusztikus gitárokra és dúr akkordokra épülő alt-country dalok ezek, amelyek nem a péntek esti őrjöngésekhez íródtak, jobban illenek a vasárnap délelőtti házimunka mellé. Mascis a néha megszólaló zongorán kívül ismét mindent maga játszik a lemezen, de nem próbál felfedezni ismeretlen területeket, inkább egy-egy hangulatra keres variációkat. Van annyira rutinos dalszerző és hangszerelő, hogy ne legyen gyenge pillanat a lemezen, de kiemelkedő kulcspillanat sincs sok: talán a Can’t Believe We’re Here vagy a Set Me Down című számokkal a legkönnyebb letesztelni, hogy a lemez működik-e nekünk is vasárnap délelőttre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.