A kiváló formaérzékkel megírt folkos dalok kétszeres platinalemezt hoztak a zenésznek, úgyhogy az indulása egészen álomszerűen sikerült. Azóta viszont Bugg biográfiájából kikerült a „szemtelenül fiatal” eposzi jelző, az utóbbi években pedig érezhetően nehezebben találja a helyét, és a kereskedelmi sikerek is némiképp mérséklődtek. Az előző albumának borítóján (Saturday Night, Sunday Morning, 2021) divatos pufikabátban látható, és hangzásban is a mainstream pop hangzásvilágával kísérletezett. Nem az volt a legjobban sikerült anyaga.
Talán ez is az oka, hogy a most megjelent Modern Day Distractionön visszatért a gyökereihez, és ezúttal elegáns szövetkabátban pózol a borítón. A nemsokára Budapesten koncertező Bugg új dalaiban megidéződnek a brit gitárpop különböző fejezetei: a Beatles, a Jam, a The La’s és az Oasis hatása is elég egyértelműen jelen van. Ez az eddigi leglendületesebb anyaga, de a tempó nem mindenütt eredményezett emlékezetes pillanatokat. A Modern Day Distraction nem fekszi meg a gyomrot és nem akar túl sokat állítani a világról. A hidegvérű profizmus vitathatatlan, de az album generikusabb számai (Breakout; Waiting for the World) sokat rontanak az összképen. Van azért néhány szám, amelyben megvillan a korai idők sármja. Az I Wrote the Book kifejezetten erős dal, de ezekből több kellene ahhoz, hogy ne csak egy közepesen izgalmas stílusgyakorlatnak tűnjön Jake Bugg új anyaga.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
