Visszhang: lemez

Jake Bugg: Modern Day Distraction

Visszhang

A csodagyerekek élete nem könnyű. Tudja ezt az énekes-dalszerző Jake Bugg is, aki mindössze 18 éves volt, amikor 2012-ben megjelent az első albuma.

A kiváló formaérzékkel megírt folkos dalok kétszeres platinalemezt hoztak a zenésznek, úgyhogy az indulása egészen álomszerűen sikerült. Azóta viszont Bugg biográfiájából kikerült a „szemtelenül fiatal” eposzi jelző, az utóbbi években pedig érezhetően nehezebben találja a helyét, és a kereskedelmi sikerek is némiképp mérséklődtek. Az előző albumának borítóján (Saturday Night, Sunday Morning, 2021) divatos pufikabátban látható, és hangzásban is a mainstream pop hangzásvilágával kísérletezett. Nem az volt a legjobban sikerült anyaga.

Talán ez is az oka, hogy a most megjelent Modern Day Distrac­tionön visszatért a gyökereihez, és ezúttal elegáns szövetkabátban pózol a borítón. A nemsokára Budapesten koncertező Bugg új da­lai­ban megidéződnek a brit gitárpop különböző fejezetei: a Beatles, a Jam, a The La’s és az Oasis hatása is elég egyértelműen jelen van. Ez az eddigi leglendületesebb anyaga, de a tempó nem mindenütt eredményezett emlékezetes pillanatokat. A Modern Day Distraction nem fekszi meg a gyomrot és nem akar túl sokat állítani a világról. A hidegvérű profizmus vitathatatlan, de az album generikusabb számai (Breakout; Waiting for the World) sokat rontanak az összképen. Van azért néhány szám, amelyben megvillan a korai idők sármja. Az I Wrote the Book kifejezetten erős dal, de ezekből több kellene ahhoz, hogy ne csak egy közepesen izgalmas stílusgyakorlatnak tűnjön Jake Bugg új anyaga.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.