Visszhang: lemez

Jake Bugg: Modern Day Distraction

Visszhang

A csodagyerekek élete nem könnyű. Tudja ezt az énekes-dalszerző Jake Bugg is, aki mindössze 18 éves volt, amikor 2012-ben megjelent az első albuma.

A kiváló formaérzékkel megírt folkos dalok kétszeres platinalemezt hoztak a zenésznek, úgyhogy az indulása egészen álomszerűen sikerült. Azóta viszont Bugg biográfiájából kikerült a „szemtelenül fiatal” eposzi jelző, az utóbbi években pedig érezhetően nehezebben találja a helyét, és a kereskedelmi sikerek is némiképp mérséklődtek. Az előző albumának borítóján (Saturday Night, Sunday Morning, 2021) divatos pufikabátban látható, és hangzásban is a mainstream pop hangzásvilágával kísérletezett. Nem az volt a legjobban sikerült anyaga.

Talán ez is az oka, hogy a most megjelent Modern Day Distrac­tionön visszatért a gyökereihez, és ezúttal elegáns szövetkabátban pózol a borítón. A nemsokára Budapesten koncertező Bugg új da­lai­ban megidéződnek a brit gitárpop különböző fejezetei: a Beatles, a Jam, a The La’s és az Oasis hatása is elég egyértelműen jelen van. Ez az eddigi leglendületesebb anyaga, de a tempó nem mindenütt eredményezett emlékezetes pillanatokat. A Modern Day Distraction nem fekszi meg a gyomrot és nem akar túl sokat állítani a világról. A hidegvérű profizmus vitathatatlan, de az album generikusabb számai (Breakout; Waiting for the World) sokat rontanak az összképen. Van azért néhány szám, amelyben megvillan a korai idők sármja. Az I Wrote the Book kifejezetten erős dal, de ezekből több kellene ahhoz, hogy ne csak egy közepesen izgalmas stílusgyakorlatnak tűnjön Jake Bugg új anyaga.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.