Visszhang: lemez

Jake Bugg: Modern Day Distraction

Visszhang

A csodagyerekek élete nem könnyű. Tudja ezt az énekes-dalszerző Jake Bugg is, aki mindössze 18 éves volt, amikor 2012-ben megjelent az első albuma.

A kiváló formaérzékkel megírt folkos dalok kétszeres platinalemezt hoztak a zenésznek, úgyhogy az indulása egészen álomszerűen sikerült. Azóta viszont Bugg biográfiájából kikerült a „szemtelenül fiatal” eposzi jelző, az utóbbi években pedig érezhetően nehezebben találja a helyét, és a kereskedelmi sikerek is némiképp mérséklődtek. Az előző albumának borítóján (Saturday Night, Sunday Morning, 2021) divatos pufikabátban látható, és hangzásban is a mainstream pop hangzásvilágával kísérletezett. Nem az volt a legjobban sikerült anyaga.

Talán ez is az oka, hogy a most megjelent Modern Day Distrac­tionön visszatért a gyökereihez, és ezúttal elegáns szövetkabátban pózol a borítón. A nemsokára Budapesten koncertező Bugg új da­lai­ban megidéződnek a brit gitárpop különböző fejezetei: a Beatles, a Jam, a The La’s és az Oasis hatása is elég egyértelműen jelen van. Ez az eddigi leglendületesebb anyaga, de a tempó nem mindenütt eredményezett emlékezetes pillanatokat. A Modern Day Distraction nem fekszi meg a gyomrot és nem akar túl sokat állítani a világról. A hidegvérű profizmus vitathatatlan, de az album generikusabb számai (Breakout; Waiting for the World) sokat rontanak az összképen. Van azért néhány szám, amelyben megvillan a korai idők sármja. Az I Wrote the Book kifejezetten erős dal, de ezekből több kellene ahhoz, hogy ne csak egy közepesen izgalmas stílusgyakorlatnak tűnjön Jake Bugg új anyaga.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."