Ám a hülye nevéről és botrányairól ismert duó nem tudott sokáig a felszínen maradni. A vicces és cinikus dalszövegeket jegyző frontember, Jim Bob azóta egészen sikeres regényeket írt, különböző zenei projektekbe kezdett bele, néhány koncert erejéig pedig még eredeti zenekarát is feltámasztotta, de szólólemezeivel kevéssé találta a helyét. Három évvel ezelőtt azonban Pop Up Jim Bob című albumával sikerült revitalizálnia szólókarrierjét, ezzel a brit albumlistára is feljutott, és az egy szál gitáros koncerteket maga mögött hagyva újra zenekart szervezett maga köré.
Jim Bob azóta nem ereszti el a bevált receptet, a Thanks for Reaching Out a harmadik anyaga a visszatérése óta, ezek pedig sok tekintetben hasonlítanak egymásra. Nemcsak a borítók készülnek ugyanabban a stílusban, hanem az albumok szerkezete is nagyjából ugyanaz: a hetvenes éveket is megidéző popdalok mellett mindig van egy rövid darálás, egy beszédénekkel kísért történetmesélős szám, és egy szívszorító befejezés. Ez a formula működik is, Jim Bob legnagyobb erőssége pedig továbbra is az, hogy rövid versszakokban is képes tökéletes jellemrajzokat adni, és reflektálni a világ tökéletlenségére. Persze már kevésbé dühös, mint volt harminc évvel ezelőtt, de azért ezen az albumon is belerúg a maga kedves-gúnyos módján Elon Muskba, Putyinba, Boris Johnsonba és a szélsőjobbos fiatalokba.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
