A magánélet bizonyos érzékenyebb pontjainak felmutatása ugyan a művészi reflexiókra is alkalmat adhatna, ám az önvizsgálat elmarad, így a hosszan tárgyalt családtörténet sokszor a bulvár szintjére süllyed.
Nagyjából a kötet kétharmadán kell átrágnunk magunkat, mire a szerző fiatalkorának minden egyes vargabetűjét megismerve azt látjuk, hogy hopp, Marguliesből hirtelen sikeres színésznő lett. Az író képtelen érzékletesen megrajzolni azt az ívet, ahogyan a valóban súlyos megrázkódtatásokat elszenvedő, naiv kislányból érett, felnőtt művész válik. Ebből az aránytévesztésből fakad a kötet talán legnagyobb hibája: az olvasó végig a kislányt látja maga előtt, akinek kezéből a saját karrierjének valóban fontos fordulópontjai is kicsúsznak. Ilyen keretek között csak magyarázkodásnak tűnnek az olyan részletek, mint amikor Margulies azt igyekszik bizonyítani, hogy első nagyobb filmszerepének semmi köze a Steven Seagal lakosztályán töltött éjszakához, pedig a hasonló helyzetek, illetve a szakma szexista berögződéseinek vizsgálata fontos része lehetett volna a kötetnek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
