A sznob főszereplőtől kezdve az egyik randipartneréig, aki a saját vizeletét fotózza, hogy abból kiállítást rendezzen, mindegyik szereplő a saját kis világában él. Nincs ki a négy kerekük, mondhatnánk, csakhogy az 1990-es, 2000-es években gyakorlatilag kizárólag ilyen félbolond hősökkel találkozhattunk a romantikus komédiákban. A KBE úgy idézi meg ezeknek a filmeknek a világát, hogy közben igyekszik napjaink túlérzékeny, ezerfelé szakadt társadalmát rávetíteni egy tipikus ismerkedős történetre. A nemek és etnikumok mellett különös hangsúlyt fektetve arra, hogy filmes érdeklődése alapján jellemezze hőseit: van, aki a művészi Criterion kiadó DVD-it pörgeti, akad, aki multiplexbe jár, és előfordul olyan is, aki a Marvel-filmeket kedveli.
A Pop, csajok, satöbbi ugyanúgy nem véletlen párhuzam, mint az, ha valaki az egoista, narcisztikus Ben láttán azonnal az Annie Hall Alvy Singerjére gondol, csak előbbi az ázsiai származására és a kifinomult filmízlésére kényes. Amikor barátnőjével szünetre lépnek, végre beteljesítheti álmát, és elkezdhet fehér lányok után futni. Idővel azonban a hasonlóan egocentrikus, leszbikus barátja segítségével rá kell jönnie, hogy nem más ő, mint egy seggfej, aki a szokásosnál is magasabban hordja az orrát; ha pedig nem változtat a viselkedésén, örök életére egyedül marad. A színészként ismert Randall Park rendezői bemutatkozása nem váltja meg a világot, de jóval viccesebb és kreatívabb, mint az elmúlt évek romkomjai.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
