Visszhang

John Grantben kétféle zenész lakozik.

„Tudjátok, velem ki kompatibilis? / Pont aki flúgos, pont aki dilis!”

Egyes bűnözők életeket oltanak ki, mások életet adnak – szólt az Istent játszva című vérfagyasztó HBO-dokusorozat mottója.

Kései művek hallhatók a 80 éves korában elhunyt mester szerzői lemezén.

A svéd írónő legújabb, önéletrajzi ihletésű könyve az élet apróságaiból bontakozik ki.

A görög és macedón határon lévő tó biztosítja a szerény megélhetést a folyvást anyagi gondokkal küszködő halásznak és családjának.

Szórakoztatóan eklektikus szettjei teszik igazán érthetővé azt a „furadiszkó” vonalat.

Biztosra megy a My Lady Jane, amikor jól bevált ihletforrásokból merít.

Az élet egy szürke erdő, amelyben mind egyformán bolyongunk – a film alapgondolata nem túl eredeti, ám láttunk már hasonló, bárdolatlan felvetésből egészen pofás horrort is kikerekedni.

Lou Barlow a Dinosaur Jr. basszusgitárosaként kezdte a pályafutását a nyolcvanas években, de néhány lemez után kirúgták.

Caroline Vignal rendezőnő azt a következtetést vonta le korábbi filmje, a Jó a szamár is (2020) sikeréből (egy César-díj és további hét jelölés), hogy az elhanyagolt, ám szere­leméhes negyvenes nők történe­teire van kereslet.

A két orosz mester két világ.

Az elsősorban színésznőként ismert szerző könyve nem regény, de nem is a szó klasszikus értelmében vett novellagyűjtemény, s még az utóbbi bő tíz évben divatos novellafüzér címke sem illeszthető rá.

A világ (Los Angeles) immár egy – iskolai projektet idézően kidolgozott – szörnyű hely.