Visszhang

Az 1999 óta működő liverpooli kvartettre a legtalálóbb jellemzést Brian Eno adta még 2009-ben, amikor az „angol popzene legjavának” nevezte őket.

A néző alighanem egy veszélyesen cuki gyilkos babáról szóló filmre számít, ám a M3GAN a látszat ellenére mégsem csupán az adaptív racionalitáson alapuló mesterséges intelligenciáról szól, inkább ez is csak egy toposz benne a sok közül.

Robert Pollard hatvan felett sem képes lassítani. 

Hogyan lehetséges anélkül beszélni a személyes múltról, hogy az alanyiság túlságosan is eluralkodna a szövegeken?

Sok év eltelt, amióta Boros Misi feltűnt a Virtuózok első évadában, s bár érett, azóta is változatlanul mély zeneisége nyomán kijárna neki a Mihály megszólítás, ő továbbra is jobban kedveli a keresztnevét becézve.

Van távolabbi hely Bolívia pusztaságainál? Van a (többi közt filmet is) fogyasztó(i) társadalom civilizációs előnyeit élvező, és annak bajaival küzdő ember számára idegenebb problematika, mint egy tanyáján magára maradt, vénülő házaspár küzdelme az elemekkel, a közelítő halállal?

Sokan kapták fel a fejüket, amikor a Supergrass 2019-ben visszatért, ráadásul a reunió a Covid miatt hosszabb lett a tervezettnél.

Évtizedek óta nem láthattuk Edgar Allan Poe-t a vásznon vagy a tévében.

A fiatal költő első könyve gondosan felépített verseskötet. Rendkívül zárt, mégis kifinomult arányérzékkel összefogott kompozíció, amely rövidsége ellenére sem hagy hiányérzetet az olvasóban.

E rettenetes film marketingjének sarokköve, hogy rendezője, Mauro Borrelli Rómában klasszikus festői képzést kapott, és szakavatott vizuális napszámosként már bizonyított Hollywoodban.

Nem telhet el úgy egyetlen év sem, hogy ne vegyem sűrűn a kezembe a Meteor csillagászati évkönyvet, amely napról napra tanúskodik az év kozmikus ciklusok által megszabott ritmusáról.

A brit Tor Maries huszonévesként több zenekarban is megfordult, de ezek a próbálkozások rendre kudarcot vallottak, így hátat fordított a zenélésnek, és civil állás után nézett.

Elsőre gyerekkönyvnek tűnik ez a – szülők, elsősorban az anyák biztatását, illetve megnyugtatását megcélzó abszurd – képeskönyv, „a bizonyíték, hogy fantasztikus szülő vagy”.

Hogy milyen átkozottul messze van már tőlünk a múlt század kilencvenes éveinek eleje, azt általában elég felesleges méricskélni, de ha szembejön, elég drámai bír lenni, mint például ebben a sorozatban.