Visszhang: film

M3GAN

  • - barotányi -
  • 2023. január 25.

Visszhang

A néző alighanem egy veszélyesen cuki gyilkos babáról szóló filmre számít, ám a M3GAN a látszat ellenére mégsem csupán az adaptív racionalitáson alapuló mesterséges intelligenciáról szól, inkább ez is csak egy toposz benne a sok közül.

A jelen esetben hozott anyagból dolgozó új-zélandi rendező (Gerald Johnston, akinek eddig a Házi őrizet című, figyelemre méltó kísértetes horrorkomédiát köszönhettük) leginkább saját filmtörténeti magánmitológiájára reflektál, és a talált elemeket igyekszik szórakoztató módon összerakni. Az előzetesekben felületesen sci-fi horrornak előadott filmben nincs semmi horror, már ha a szimpla thrillerekben is kötelező hentelést nem vesszük annak, a legnagyobb jump scare egy hókotró feltűnése a szélvédőn, a sci-fi része pedig ironikus élcelődés az öntudatra ébredt robotos és gonosz játék babás filmek szokásos, a zsánerfilmtörténetben hosszan sorjázó paradoxonjain. A léhán önfeledt mulattatás közben, ahol a főszereplő egy gyorsan tanuló chip­agyú baba, viszonylag kevés szerep jut a színészeknek: a két gyerek (az egyik babamaszkban tolja végig) teljesen rendben van, a komédiás Ronny Chieng megformálta vállalati vezető lemészárlását pedig mindenki elégedetten fogadja – főleg azok, aki dolgoztak már hasonló szemétláda keze alatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.