Visszhang: film

M3GAN

  • - barotányi -
  • 2023. január 25.

Visszhang

A néző alighanem egy veszélyesen cuki gyilkos babáról szóló filmre számít, ám a M3GAN a látszat ellenére mégsem csupán az adaptív racionalitáson alapuló mesterséges intelligenciáról szól, inkább ez is csak egy toposz benne a sok közül.

A jelen esetben hozott anyagból dolgozó új-zélandi rendező (Gerald Johnston, akinek eddig a Házi őrizet című, figyelemre méltó kísértetes horrorkomédiát köszönhettük) leginkább saját filmtörténeti magánmitológiájára reflektál, és a talált elemeket igyekszik szórakoztató módon összerakni. Az előzetesekben felületesen sci-fi horrornak előadott filmben nincs semmi horror, már ha a szimpla thrillerekben is kötelező hentelést nem vesszük annak, a legnagyobb jump scare egy hókotró feltűnése a szélvédőn, a sci-fi része pedig ironikus élcelődés az öntudatra ébredt robotos és gonosz játék babás filmek szokásos, a zsánerfilmtörténetben hosszan sorjázó paradoxonjain. A léhán önfeledt mulattatás közben, ahol a főszereplő egy gyorsan tanuló chip­agyú baba, viszonylag kevés szerep jut a színészeknek: a két gyerek (az egyik babamaszkban tolja végig) teljesen rendben van, a komédiás Ronny Chieng megformálta vállalati vezető lemészárlását pedig mindenki elégedetten fogadja – főleg azok, aki dolgoztak már hasonló szemétláda keze alatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

BKV: csak semmi pánik, lesz fizetés!

A cég megbízott vezérigazgatója belső körlevélben igyekszik nyugtatni a cég dolgozóit, hogy mindenki megkapja a fizetését júniusban. A szakszervezetek megkezdték az egyeztetéseket arról, milyen eszközökkel éljenek, ha ellehetetlenül a BKV és többi fővárosi szolgáltató cég működése.

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.