Visszhang: film

Angyalok gyilkosa

Visszhang

E rettenetes film marketingjének sarokköve, hogy rendezője, Mauro Borrelli Rómában klasszikus festői képzést kapott, és szakavatott vizuális napszámosként már bizonyított Hollywoodban.

Saját bevallása szerint a reneszánsz művészet csodálója és a nagy mesterek műveinek másolásával fejlesztette készségeit, ám e nemes örökségnek csak morzsái mutatkoznak ebben a vértelen (nem szó szerint), buta munkában.

Egy zöldfülű detektív (Melissa Roxburgh) és kérges, traumatizált társa (Martin Lawrence) kénytelenek a halálbüntetésére váró sorozatgyilkos (John Malkovich) segítségéért folyamodni, amikor egy másik ámokfutó az ő módszereit kezdi másolni. Szexmunkásokat öl, majd barokkos kellékekkel és dizájnnal arkangyalokká alakítja őket, a hullákat pedig közszemlére teszi a város különböző pontjain (a díszes tetemek a film legértékelhetőbb elemei).

Borrelli kevés meggyőződéssel hajigálja a nézőkre A bárányok hallgatnak és A Da Vinci-kód utalásait, miközben kopogós, röhejes párbeszédeket ad látványosan szenvedő színészei szájába. Lawrence kínosan felsül első komolyabb nem komikusi szerepében, Malkovich pedig némi kajánsággal unatkozik. A rendező bravúrosan kikerüli a fajsúlyosabb témák csábítását; egy hangot nem hallunk a kínálkozó nők elleni erőszakról, sem a metafizikai, esztétikai vagy gyerekkori traumákkal kapcsolatos kérdésekről. Borrelli még azt is szükségesnek látta, hogy egy esetlen természetfeletti fordulattal zárja le feledhető filmjét, de mire a (szerencsére) rövidke játékidő végére érünk, már ez is lényegtelen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.