Visszhang: könyv

Veszprémi Szilveszter: Helyek, ahol rám öröm vár

Visszhang

Hogyan lehetséges anélkül beszélni a személyes múltról, hogy az alanyiság túlságosan is eluralkodna a szövegeken?

Hogyan építhető a folyamatos reflexió és önértelmezés során lebontott én darabkáiból előremutató, mégis önazonos koncepció? Egyáltalán létezik-e a nyelv, amellyel a kudarc előképei, a fiatalság kétségei és reményei, valamint a testi-lelki kötődés lehetőségeinek sokszínűsége egyaránt kommunikálható?

A ciklusok nélkül hömpölygő szövegáradatban, a látszólag túlságosan is szerteágazó és időnként esetlegesnek tűnő irány- és fókuszváltások közepette is könnyű kitapintani a tematikailag csoportosítható, összetartozó és egymással folyamatosan kommunikáló darabokat. A kötet verseiben sorozatosan és tudatosan íródnak újra, fogalmazódnak át az emlékezés és az otthonosság konstrukciói, míg azok személyessége univerzális távlatokig nem tágul. Így, bár a lírai én gyakran explicit módon azonosítja magát a tényleges szerzővel, a versek túlmutatnak az önanalízis naplószerűségén. Ennek jellegzetes példája az apához fűződő ellentmondásos viszony kibontása, aki hol a kedves mozdulataiban válik felismerhetővé, hol a másik megértésének lehetetlenségében ölt testet, hol pedig metapoétikai elmélkedések alanyává válik: „Az apámnak semmi köze a verseimhez”. E versek igazi szépségét az adja, hogy nem a kész válaszokkal, sokkal inkább azok hiányával szembesítenek. A kitartó keresés, kísérletezés, az identitásalkotás izgalma és rémülete releváns művészi programot eredményez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.