Visszhang: könyv

Veszprémi Szilveszter: Helyek, ahol rám öröm vár

Visszhang

Hogyan lehetséges anélkül beszélni a személyes múltról, hogy az alanyiság túlságosan is eluralkodna a szövegeken?

Hogyan építhető a folyamatos reflexió és önértelmezés során lebontott én darabkáiból előremutató, mégis önazonos koncepció? Egyáltalán létezik-e a nyelv, amellyel a kudarc előképei, a fiatalság kétségei és reményei, valamint a testi-lelki kötődés lehetőségeinek sokszínűsége egyaránt kommunikálható?

A ciklusok nélkül hömpölygő szövegáradatban, a látszólag túlságosan is szerteágazó és időnként esetlegesnek tűnő irány- és fókuszváltások közepette is könnyű kitapintani a tematikailag csoportosítható, összetartozó és egymással folyamatosan kommunikáló darabokat. A kötet verseiben sorozatosan és tudatosan íródnak újra, fogalmazódnak át az emlékezés és az otthonosság konstrukciói, míg azok személyessége univerzális távlatokig nem tágul. Így, bár a lírai én gyakran explicit módon azonosítja magát a tényleges szerzővel, a versek túlmutatnak az önanalízis naplószerűségén. Ennek jellegzetes példája az apához fűződő ellentmondásos viszony kibontása, aki hol a kedves mozdulataiban válik felismerhetővé, hol a másik megértésének lehetetlenségében ölt testet, hol pedig metapoétikai elmélkedések alanyává válik: „Az apámnak semmi köze a verseimhez”. E versek igazi szépségét az adja, hogy nem a kész válaszokkal, sokkal inkább azok hiányával szembesítenek. A kitartó keresés, kísérletezés, az identitásalkotás izgalma és rémülete releváns művészi programot eredményez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.