(A cím a negyedik naplófüzet elejéről származik.) Mint tükör a tükörben, a saját gyerekkorunk helyett tárul elénk a szerzőé, akit akkoriban még Kucses Évának hívtak. Minden hasonló, kivéve a vészkorszak árnyéka. Az érett szerző sajátos derűje (és tehetsége) ezekben a fiatalkori írásokban is ott van, az első szerelmével kapcsolatos botlásain nevetünk a leghangosabban.
Sodró Eliza remekel, ráöntötték a szerepet. Egy levegővétellel több mondatot képes elmondani úgy, hogy közben mégsem hadar: kevés színészt hallunk ennyire érthetően, artikuláltan szöveget mondani. Martinkovics Máté remek untermann, de senkit ne tévesszen meg a kétszereplős játék, ez bizony monodráma. Sodró, magától értetődő természetességgel folyatja át egyik énjét a másikba: a hebrencs kislányból unatkozó feleség válik. Fokozatosan lesz egyre komorabb az előadás, míg már marhavagonok és légópincék adják a megszólalások hátterét. Keresztes Tamás finoman ötvözte a fiatal lány naplóbejegyzéseit saját, kissé groteszk világával, s ez a maga tervezte díszleten (a színpadon egy pici színpad) is tükröződik. Virág Vivien jelmezei rájátszanak az átmenetiségre: egy mozdulattal alakul a miniszoknya esküvői tüllé. A napló intimitását varietéelemek, dalok és magánszámok oldják.
A produkció nem fut ki katarzisra, de akár tele volt a gyerekszobánk Janikovszky Éva könyveivel, akár nem, az előadás katartikus.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
