Visszhang: könyv

Piros orr mesék – Nevetésben a remény

Visszhang

Zoli, a bohóc elmeséli, hogyan került a cirkuszból a kórházba, és közben azt is megtudjuk róla, hogy ő valóban piros orral született.

Persze, nem pont olyannal, mint amilyen a többi bohócnak van, ám ami előbb tragédiának tűnt, jóra fordult, mert épp amiatt talált rá a párjára. Egy másik elbeszélés főszereplője egy öreg, billegő, morcos infúziós állvány, amelyre már senkinek nincs szüksége, mert nyeklik-nyaklik, s egy sarokba rekkentették, hogy legalább útban ne legyen. Igen rossz kedve van, mert úgy érzi, már nem jó semmire. Mi történt az egykor legdélcegebb, legfénylőbb állvánnyal, és megváltozhat-e a kedve valaha? Máshol a kórház fehér csempéi havas hegycsúcsokká változnak, mutatva, mire képes a képzelet.

A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványa 1997-ben kezdett beteg gyerekekkel foglalkozni, először a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekklinikáján. Mára országszerte már csaknem 400 ezer gyereknek igyekeznek segíteni. Antológiájuk elsődleges célja az érzékenyítés, illetve a munkájukról alkotott kép árnyalása. Minden történet derűs, az életszeretetről, elfogadásról, s persze a humor erejéről szólnak, érzékenyen érintve olyan tabutémákat is, mint az árvaság, a demencia vagy a halál. A kötetben többek között Böszörményi Gyula, Tóth Krisztina, Vadadi Adrienn, Beck Zoltán és Szabó T. Anna írásait olvashatjuk. S a mesék, épp mint egy ügyes bohóctréfa, egy-egy pillanatra ki is zökkentenek a valóságból.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.