Ám a hollywoodi külsőségek valójában kiváló zeneszerzőt takarnak, akit a kisujjukat eltartóknak is érdemes megismerni. Az új lemezen felfedezhetők Whitacre jellegzetes jegyei: megnyugtató tempó, szillabikus szövegkezelés, disszonanciák helyett tömött clusterek (hangfürtök) és homofón szerkesztésmód. Nem lehetünk benne biztosak, hogy mindegyik kiállja az idő próbáját, a The Seal Lullaby például egy meg nem valósult Disney-film számára készült, és inkább az „easy-listening” kategóriájába sorolható. A Go, Lovely Rose vagy a Walt Whitman versére komponált All Seems Beautiful to Me viszont a zene és a szöveg egységét tekintve is elmélyült élményt nyújtanak.
Whitacre zenéjének érdekes aspektusa, hogy miközben az egyházi stílus jegyeit viseli, az agnosztikus, humanista ember kérdéseiről szól. Az album nagy részét a The Sacred Veil című, zongorával és csellóval kísért kantáta teszi ki, amely Whitacre barátjának és alkotótársának, Charles Anthony Silvestrinek rákban elhunyt feleségére emlékezik. A Voces8 nagyszerűen tolmácsolja a tizenkét tételes darab meditatív hangképeit és bátorító üzenetét, ami annak is bizonyítéka, hogy a kóruszene legújabb kori reneszánszának legnépszerűbb zeneszerzője, annál többet fog, minél nagyobbat markol. A hitetlenkedők hallgassák csak a You Rise, I Fall című tétel monumentális glissandóit, amelyekben a léleknek a jóvátehetetlen veszteségek után jelentkező vertigójára ismerhetünk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
