Visszhang: lemez

Eric Whitacre: Home / Voces8

Visszhang

A kortárs kóruszene szőke hercegének bársonypárnás kompozíciói nálunk is számos rajongót vonzanak.

Ám a hollywoodi külsőségek valójában kiváló zeneszerzőt takarnak, akit a kisujjukat eltartóknak is érdemes megismerni. Az új lemezen felfedezhetők Whitacre jellegzetes jegyei: megnyugtató tempó, szillabikus szövegkezelés, disszonanciák helyett tömött clusterek (hangfürtök) és homofón szerkesztésmód. Nem lehetünk benne biztosak, hogy mindegyik kiállja az idő próbáját, a The Seal Lullaby például egy meg nem valósult Disney-film számára készült, és inkább az „easy-listening” kategóriájába sorolható. A Go, Lovely Rose vagy a Walt Whitman versére komponált All Seems Beautiful to Me viszont a zene és a szöveg egységét tekintve is elmélyült élményt nyújtanak.

Whitacre zenéjének érdekes aspektusa, hogy miközben az egyházi stílus jegyeit viseli, az agnosztikus, humanista ember kérdéseiről szól. Az album nagy részét a The Sacred Veil című, zongorával és csellóval kísért kantáta teszi ki, amely Whitacre barátjának és alkotótársának, Charles Anthony Silvestrinek rákban elhunyt feleségére emlékezik. A Voces8 nagyszerűen tolmácsolja a tizenkét tételes darab meditatív hangképeit és bátorító üzenetét, ami annak is bizonyítéka, hogy a kóruszene legújabb kori reneszánszának legnépszerűbb zeneszerzője, annál többet fog, minél nagyobbat markol. A hitetlenkedők hallgassák csak a You Rise, I Fall című tétel monumentális glissandóit, amelyekben a léleknek a jóvátehetetlen veszteségek után jelentkező vertigójára ismerhetünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.