Visszhang: lemez

Eric Whitacre: Home / Voces8

Visszhang

A kortárs kóruszene szőke hercegének bársonypárnás kompozíciói nálunk is számos rajongót vonzanak.

Ám a hollywoodi külsőségek valójában kiváló zeneszerzőt takarnak, akit a kisujjukat eltartóknak is érdemes megismerni. Az új lemezen felfedezhetők Whitacre jellegzetes jegyei: megnyugtató tempó, szillabikus szövegkezelés, disszonanciák helyett tömött clusterek (hangfürtök) és homofón szerkesztésmód. Nem lehetünk benne biztosak, hogy mindegyik kiállja az idő próbáját, a The Seal Lullaby például egy meg nem valósult Disney-film számára készült, és inkább az „easy-listening” kategóriájába sorolható. A Go, Lovely Rose vagy a Walt Whitman versére komponált All Seems Beautiful to Me viszont a zene és a szöveg egységét tekintve is elmélyült élményt nyújtanak.

Whitacre zenéjének érdekes aspektusa, hogy miközben az egyházi stílus jegyeit viseli, az agnosztikus, humanista ember kérdéseiről szól. Az album nagy részét a The Sacred Veil című, zongorával és csellóval kísért kantáta teszi ki, amely Whitacre barátjának és alkotótársának, Charles Anthony Silvestrinek rákban elhunyt feleségére emlékezik. A Voces8 nagyszerűen tolmácsolja a tizenkét tételes darab meditatív hangképeit és bátorító üzenetét, ami annak is bizonyítéka, hogy a kóruszene legújabb kori reneszánszának legnépszerűbb zeneszerzője, annál többet fog, minél nagyobbat markol. A hitetlenkedők hallgassák csak a You Rise, I Fall című tétel monumentális glissandóit, amelyekben a léleknek a jóvátehetetlen veszteségek után jelentkező vertigójára ismerhetünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.