A könyv ugyanis a koronavírus-járvány első évét követi, amikor a szerző vidéki házába beköltözik idős édesanyja, hogy együtt vonuljanak önkéntes karanténba. Különleges anya-fiú beszélgetéseket kapunk, a maguk bensőségességében. „Ajuszi nyolcvanhat múlt, én hatvanhét”. A felnőtt és a gyerek, a gondoskodó és a gondoskodásra szoruló szerepek kiegyenlítődnek, megfordulnak. „Hozzám öregedtél”, mondja az anya a szerzőnek, aki az egymásra utaltságban ráébred, hogy mennyi mindent lehet még kérdezni egy életről, amelynek bár része volt, azt mégsem ismeri elég jól.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
