A könyv ugyanis a koronavírus-járvány első évét követi, amikor a szerző vidéki házába beköltözik idős édesanyja, hogy együtt vonuljanak önkéntes karanténba. Különleges anya-fiú beszélgetéseket kapunk, a maguk bensőségességében. „Ajuszi nyolcvanhat múlt, én hatvanhét”. A felnőtt és a gyerek, a gondoskodó és a gondoskodásra szoruló szerepek kiegyenlítődnek, megfordulnak. „Hozzám öregedtél”, mondja az anya a szerzőnek, aki az egymásra utaltságban ráébred, hogy mennyi mindent lehet még kérdezni egy életről, amelynek bár része volt, azt mégsem ismeri elég jól.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
