Visszhang: film

Bernadette – A főnökasszony

  • 2024. március 13.

Visszhang

Egy politikus pályafutása általában drámaként dolgozható fel.

Az a nagy felelősség! Az a sok fontos döntés! Könyvek, színdarabok, filmek sokasága tárgyalta a hatalomba emelő törtetést és a hatalom megtartása végett vállalt, elveket (ha voltak) felülíró megalkuvásokat, sőt bűnöket, s végül a számvetést, hogy megérte-e.

Jacques Chirac egykori francia köztársasági elnök egész életében fontos pozíciókat töltött be, annak ellenére, hogy semmilyen területen nem sikerült maradandót alkotnia, sőt pályafutását korrupció miatt kiszabott felfüggesztett börtönbüntetéssel zárta. Chirac nem érdekes – ellenben a felesége! Pláne, ha Catherine Deneuve játssza a férjénél jobb ítélőképességű, de soha figyelembe nem vett, megyei politikusként messze népszerűbb, de az országos ügyek közelébe nem engedett, a családi életben is megalázott (hites ura közismert szoknyapecér volt) first ladyt, akit pontosan úgy használt ki, s akin pontosan úgy gázolt át élete párja, ahogy politikai ellenfelein (mert ebben volt verhetetlen az elnök). Léa Domenach ebből az alapvetően szomorú felállásból egy igen szórakoztató, a „nagy” államférfit és az általa irányított, macsizmótól bűzlő, korrupt, szervilis, törtető, inkompetens bagázst alulnézetből bemutató filmet rendezett, amely a látókört a világpolitikáig tágítja. Itt is érthetjük a franciaként nyilván még erősebben érzékelhető iróniát, amely azonban (eltérően a műfajban megesett egyes kelet-európai próbálkozásoktól) szellemes, elegáns.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.