Visszhang: lemez

Ministry: Hopiumforthemasses

  • - minek -
  • 2024. március 13.

Visszhang

Meglepő, egyben örvendetes, hogy a Ministry 43 év után is létezik, sőt már a tizenhatodik albumuknál tartanak.

A példamutató aktivitás főleg a 65-öt is betöltő Al Jourgensennek köszönhető, aki az évek során folyton cserélődő zenésztársakkal újította meg a zenekar stílusát, repertoárját, és ezek a fókuszváltások jó ideig izgalmasnak is bizonyultak. A Ministry mindig erőteljes kultúr- és társadalomkritikával jelentkezik, és Jourgensen hangsúlyosan a progresszív oldalra pozicionálja magát. Ezek után korántsem meglepő, hogy a lemez felütése, a B.D.E. (vagyis „Big Dick Energy”) kissé aberrált, hangmintákkal túlterhelt polbeatszám, szájbarágós, de letáncolható mondanivalóval és a végén ütős thrash metal fináléval. Szerencsére a lemez nagy része inkább a „még szórakoztató, már fárasztó” határvonal jobbik felén ragad, néha a thrash punk varacskolás (Goddamn White Trash), máskor a szörfrockba mártott funk metal (Just Stop Oil), esetleg a válogatott vendégek (mások mellett Jello Biafra) segítenek abban, hogy headbangeléssé szublimáljuk a zenébe csomagolt keserű orvosságot. És amikor már elunnánk a metálkodást, akkor Jourgensen egy akusztikus gitárral induló, szinte bluesos, lassan durvuló darabot vet be (It’s Not Pretty), míg a záró Fad Gadget-feldolgozás, a Ricky’s Hand visszahozza a korai Wax Trax kiadós időket, amikor a sarkosra csiszolt szintipopból létrejött a késő nyolcvanas évek horzsolt, ipari árnyalatú tánczenéje.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.