Visszhang

Nagyjából tíz éve volt az akkor már joviális nagypapák gyülekezetének tűnő NoMeansNo utolsó budapesti koncertje, nem sokkal később pedig fel is oszlott az együttes.

Semmi különös, csak François Ozon rendezett egy sikkes kis komédiát a 30-as évek amerikai romantikus komédiáinak és könnyed francia színdarabjainak stílusában.

Valószínűleg nem sokan tippeltek volna erre tíz évvel ezelőtt...

Akinek nagyon hiányzott volna Jack Bauer, megnyugodhat, hősük visszatért.

Nem kérdés, hogy mennyire aktuális Móricz Zsigmond novellája a mai magyar viszonyok között.

Együttesük két zenei világ határán cövekelt le, és mindkettőből behozzák a legjobb dolgokat.

A galaxis őrzőin eddig kétszer múlt az univerzum sorsa.

A szerző az előző mesekönyvével, Az utolsó báránnyal szinte berobbant a gyerekirodalomba.

A neves olasz dirigens fiatal felfedezettjét is magával hozta: az 1998-as születésű, kedves különcnek tetsző Fudzsita Mao úgy battyog a színpadra, mint egy öregember.

Azt, hogy Mexikóban mennyit ér az emberélet (semennyit), számos film tárgyalta már.

A londoni születésű, sokoldalú zenész számára nem volt mindig áldás a nagyváros.

Ha lenne rá lehetőséged, szeretnéd-e látni a saját halálodat? – teszi fel a kérdést számtalan film és sorozat.

Minden valószerűtlen: élénk színű gumimatracok, rapid házasság és hirtelen jött örökbefogadás, egy szép hercegnő – a Lady, Alice of Nevermore (Mentes Júlia) –, aki rangon alul választja ki magának Edgar Walport (Keresztes Tamás).

A fülszöveg és az előszó erősen aláhúzza, amit éreznünk kellene Picasso verseivel kapcsolatban: a világhírű festő nem egyszerűen jó, hanem egyenesen nagyszerű költő.