A közönség nemkülönben, és ilyenkor az átlag néző azt várja, hogy jó pár sláger is felcsendül, már amennyiben ennél a zenekarnál a „sláger” szónak van értelme. Éppen ezért érhetett sokakat hideg zuhanyként, hogy Pierce és zenekara lényegében egyetlenegy ismertebb darabot sem adott elő a budapesti koncerten.
E sorok írója közvetlenül a fénytechnikus pultja mögött állt, és eleinte nem akarta elhinni, hogy a keverőre felragasztott papíron tényleg az aznap esti setlist szerepel. A fénymester a zenéhez illő pszichedelikus látványvilágot varázsolt a zenészek mögé, akik egy félkört formáztak, és a színpad közepét teljesen üresen hagyták – Pierce oldalról és ülve vezényelte a két gitárost, a basszusgitárost, a szintetizátorost, a dobost és a három női vokalistát. Ahogy a lemezeken, úgy élőben is egymást váltották a nyugodt és a kaotikus részek, hogy aztán a legutóbbi albumon található The A Song elnyújtott fináléjában a feltekert hangerő és az eksztatikus villogás segítségével még Drezda bombázását is sikerüljön megidézni. A legfrissebb, összefüggő két albumról 10 tételt adtak elő Pierce-ék, a diszkográfia korábbi, és egyben lényegesebb fázisát egyedül az első lemezen található Soul on Fire képviselte. A Pure Phase, a Ladies and Gentlemen és a Let It Come Down című albumokról semmit sem hallhattunk, úgyhogy hiába játszottak kiválóan a zenészek, a legvégén egy kicsit foghíjas volt a nézőtér.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
