Visszhang: dokumentumfilm

Madu

Visszhang

A hatásra törekvő film­készítőknek manapság már nem muszáj kopóként kajtatni a vászonra vihető sztorikat.

Olykor elég csak megnyitniuk az online platformokat, és a téma maga borítja eléjük a kincseit. Így kezdődött a nigériai fiú, Anthony Madu története is, akinek az élete – a virálissá váló, esőben táncoló videója mentén – elindult a hollywoodi siker­sztoriknak kitaposott úton, a szemfüles alkotóknak tálcán kínálva a meghatottságra bazírozó film­ötletet.

Madut mindenki ismeri az elszegényedett nigériai településen, hisz’ nem túl sűrű arrafelé a balettező tinifiú. Az elhivatott táncos történetébe ott kapcsolódunk be, ahol ösztöndíjat kap egy londoni tánciskolába, álma megvalósítása azonban nagy árat követel: az egész családját hátra kell hagynia, ráadásul egy komoly szembetegség is fenyegeti épülő karrierjét. Innen szép nyerni – gondolnánk –, s Matthew Ogens és Joel Kachi Benson mozijában nem is tűnik opció­nak a kudarc. Noha dokumentumfilm lévén a cselekményt többnyire az élet jegyzi, a dramaturgiát láthatóan olyasvalaki, akit nagyon elbűvöltek a performance-ra kicsúcsosodó, közhelyekből épülő sikerfilmek, így az alkotás minden aspektusa ennek a mennybemenetelnek lett beáldozva. Pedig a kimaradó jelenetek – például, hogy hogyan jutott el Madu az ösztöndíjig, hogyan fogadta az igencsak konzervatívnak tűnő édesapja, hogy fia balett-táncos legyen, s hogyan formálta negatívan a közösségben betöltött szerepét a kiválasztottság – sokkal érdekesebbek lettek volna, mint egy épp a lényegre vak Billy Elliot-parafrázis.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.