Visszhang

Nem állítjuk, hogy Elgar nagyszerű Csellóversenye, amelyet részben Jacqueline du Pré tett ikonikussá, jobban szól brácsán, de könnyedebb és a végzet romantikus csókját sem viseli magán, ahogy sok gordonkás előadásában.

James Gray sok mindent zsúfolna önéletrajzi filmjébe a 80-as években épp átalakuló Amerikáról (Reagan – elültetve Trump ámokfutásának magvait – hatalomra lép), az Ó- és Újvilág kapcsolatáról, az állami és privát iskolák közti szakadékról, amely egyben az osztály- és rasszbeli szegregációt is fenntartja. 

A rejtelmek birodalmába csöppenünk: a történetgenerátor segítségével az olvasók újabb és újabb mesék elbeszélőjévé válhatnak, szokatlan játékok részeseiként.

Súlyos problémával igyekszik megküzdeni Kárpáti György Mór felnövéstörténete. 

Az 1999 óta működő liverpooli kvartettre a legtalálóbb jellemzést Brian Eno adta még 2009-ben, amikor az „angol popzene legjavának” nevezte őket.

A néző alighanem egy veszélyesen cuki gyilkos babáról szóló filmre számít, ám a M3GAN a látszat ellenére mégsem csupán az adaptív racionalitáson alapuló mesterséges intelligenciáról szól, inkább ez is csak egy toposz benne a sok közül.

Robert Pollard hatvan felett sem képes lassítani. 

Hogyan lehetséges anélkül beszélni a személyes múltról, hogy az alanyiság túlságosan is eluralkodna a szövegeken?

Sok év eltelt, amióta Boros Misi feltűnt a Virtuózok első évadában, s bár érett, azóta is változatlanul mély zeneisége nyomán kijárna neki a Mihály megszólítás, ő továbbra is jobban kedveli a keresztnevét becézve.

Van távolabbi hely Bolívia pusztaságainál? Van a (többi közt filmet is) fogyasztó(i) társadalom civilizációs előnyeit élvező, és annak bajaival küzdő ember számára idegenebb problematika, mint egy tanyáján magára maradt, vénülő házaspár küzdelme az elemekkel, a közelítő halállal?

Sokan kapták fel a fejüket, amikor a Supergrass 2019-ben visszatért, ráadásul a reunió a Covid miatt hosszabb lett a tervezettnél.

Évtizedek óta nem láthattuk Edgar Allan Poe-t a vásznon vagy a tévében.

A fiatal költő első könyve gondosan felépített verseskötet. Rendkívül zárt, mégis kifinomult arányérzékkel összefogott kompozíció, amely rövidsége ellenére sem hagy hiányérzetet az olvasóban.

E rettenetes film marketingjének sarokköve, hogy rendezője, Mauro Borrelli Rómában klasszikus festői képzést kapott, és szakavatott vizuális napszámosként már bizonyított Hollywoodban.