Visszhang: lemez

Beirut: Hadsel

Visszhang

Az amerikai Beirutot felbukkanásakor a legígéretesebb zenekarok közé sorolták.

A 2006-ban kiadott debütáló nagylemezen, a Gulag Orkestaron a frontember Zach Condon balkáni fúvósokat és európai népzenei hatásokat kevert szomorkás indie-zenéjébe. A kortársak nagy részével ellentétben az együttes sikeresen felszínen tudott maradni a hype lecsengése után is, bár a 2010-es években megjelent anyagokon jóval kevesebb emlékezetes pillanat volt, és a védjegynek számító fúvós hangszerek is meglehetősen a háttérbe szorultak. A 2015-ös, kifejezetten gyengén sikerült No No No című albumot a legjobb lenne elfelejteni, és a négy évvel későbbi Gallipoli sem volt klasszisokkal jobb.

A most megjelent nagylemez különös módon született. A már Berlinben élő énekesnek az előző turnéját meg kellett szakítania egészségi problémái miatt, ezután egy norvég kisvárosba, Hadselbe utazott lábadozni, ahol bejárást kapott a helyi templom orgonájához, és ezen a hangszeren kezdett el kísérletezni új számokkal.

A címadó dal rögtön annak a bizonyos orgonának a hangjával kezdődik, és bár több helyen is visszatér, mégsem telepszik rá túlságosan a lemez hangzására, de erős atmoszférát kölcsönöz néhány számnak (The Tern és January 18th). A karakteres hangzás és a békebeli kamarapop-hangulat mellett viszont most is becsúsztak szürkébb, erőtlenebb dalok is, így Zach Condonnak most sem sikerült a korai időszak bravúrját megismételni, de a pár évvel ezelőttihez képest azért sokkal jobb formában van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.