Visszhang: lemez

Beirut: Hadsel

Visszhang

Az amerikai Beirutot felbukkanásakor a legígéretesebb zenekarok közé sorolták.

A 2006-ban kiadott debütáló nagylemezen, a Gulag Orkestaron a frontember Zach Condon balkáni fúvósokat és európai népzenei hatásokat kevert szomorkás indie-zenéjébe. A kortársak nagy részével ellentétben az együttes sikeresen felszínen tudott maradni a hype lecsengése után is, bár a 2010-es években megjelent anyagokon jóval kevesebb emlékezetes pillanat volt, és a védjegynek számító fúvós hangszerek is meglehetősen a háttérbe szorultak. A 2015-ös, kifejezetten gyengén sikerült No No No című albumot a legjobb lenne elfelejteni, és a négy évvel későbbi Gallipoli sem volt klasszisokkal jobb.

A most megjelent nagylemez különös módon született. A már Berlinben élő énekesnek az előző turnéját meg kellett szakítania egészségi problémái miatt, ezután egy norvég kisvárosba, Hadselbe utazott lábadozni, ahol bejárást kapott a helyi templom orgonájához, és ezen a hangszeren kezdett el kísérletezni új számokkal.

A címadó dal rögtön annak a bizonyos orgonának a hangjával kezdődik, és bár több helyen is visszatér, mégsem telepszik rá túlságosan a lemez hangzására, de erős atmoszférát kölcsönöz néhány számnak (The Tern és January 18th). A karakteres hangzás és a békebeli kamarapop-hangulat mellett viszont most is becsúsztak szürkébb, erőtlenebb dalok is, így Zach Condonnak most sem sikerült a korai időszak bravúrját megismételni, de a pár évvel ezelőttihez képest azért sokkal jobb formában van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.