Visszhang: könyv

Rachel Cusk: A vendégház

Visszhang

Tengermelléki, sötétzöld és barna színekkel ábrázolt lápvidéken mozognak a szereplők.

Sápadtságuk, elevenségük, lassúságuk, minden viszonyrendszerük is jobban látható így. A gazdálkodó házaspár megveszi a szomszéd parcellát, kitakarítja, a bozótosból épület tűnik elő, autóroncs és hajó, orral a tenger felé. A pusztuló állapotú járműveket meghagyják kiállítási tárgyaknak, a házat felújítják vendégháznak, ahol az asszony kedvéért művészeket fogadnak.

A nő egyfolytában reflektál magára és a külvilágra. Férje rendíthetetlen a hallgatásban. Amikor megismerkedtek, a férfi mindennap írt a nőnek részletesen a gondolatairól, érzéseiről, a nő emiatt tudja elviselni az egybekelésük óta tartó csöndet: ismeri a hallgatás mögött áramló folyamot. A nőt nagyon megérintik egy festő képei, elhívja magukhoz, az jön, ám viselkedése hol mélységes csalódást okoz, hol továbberősíti a nőben azt a meggyőződést, hogy lenne miről beszélniük. Az a kérdés egy ideig, hogy a nőnek csak alapos beszélgetésekre van szüksége a világ végén egy rokon lélekkel, vagy mást is szeretne. Színről színre látszik a kétféle felelőtlenség: a nőé, aki városi múltja ellenére szereti ezt a kapálgató, csöndes életet a férjével, mégis hiányol valamit, és a festőé meg a kotnyeles, magányos barátnőjéé, akik játszogatnak ezekkel a jámbor népekkel, kidekorálva a vendégházat. Esendőségük láthatósági mellény a szürkületben, egyre szebben dereng. Jó könyv. Még a kínos helyzetektől sem érzi magát kellemetlenül az olvasó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.