Visszhang: könyv

Rachel Cusk: A vendégház

Visszhang

Tengermelléki, sötétzöld és barna színekkel ábrázolt lápvidéken mozognak a szereplők.

Sápadtságuk, elevenségük, lassúságuk, minden viszonyrendszerük is jobban látható így. A gazdálkodó házaspár megveszi a szomszéd parcellát, kitakarítja, a bozótosból épület tűnik elő, autóroncs és hajó, orral a tenger felé. A pusztuló állapotú járműveket meghagyják kiállítási tárgyaknak, a házat felújítják vendégháznak, ahol az asszony kedvéért művészeket fogadnak.

A nő egyfolytában reflektál magára és a külvilágra. Férje rendíthetetlen a hallgatásban. Amikor megismerkedtek, a férfi mindennap írt a nőnek részletesen a gondolatairól, érzéseiről, a nő emiatt tudja elviselni az egybekelésük óta tartó csöndet: ismeri a hallgatás mögött áramló folyamot. A nőt nagyon megérintik egy festő képei, elhívja magukhoz, az jön, ám viselkedése hol mélységes csalódást okoz, hol továbberősíti a nőben azt a meggyőződést, hogy lenne miről beszélniük. Az a kérdés egy ideig, hogy a nőnek csak alapos beszélgetésekre van szüksége a világ végén egy rokon lélekkel, vagy mást is szeretne. Színről színre látszik a kétféle felelőtlenség: a nőé, aki városi múltja ellenére szereti ezt a kapálgató, csöndes életet a férjével, mégis hiányol valamit, és a festőé meg a kotnyeles, magányos barátnőjéé, akik játszogatnak ezekkel a jámbor népekkel, kidekorálva a vendégházat. Esendőségük láthatósági mellény a szürkületben, egyre szebben dereng. Jó könyv. Még a kínos helyzetektől sem érzi magát kellemetlenül az olvasó.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy valódi hős

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Kígyó a keblen

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Az illúzió feltárása

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

Világok harca

Eva (Szitás Barbara) visszavonultan élő érett szépasszony, akit csak látszólag elégít ki, hogy a közeli botanikus kertbe jár virágokat festeni, a szíve mélyén férfitársaságra vágyik.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.