A legideálisabb a 19. század, amely tálcán kínál olyan, modern kort is ébren tartó témákat, mint a feminizmus. Valójában minél régebbre tekintünk vissza, annál rosszabb helyzetben találjuk a nőket, ám más éra nem kecsegtet az érvelés szempontjából kulcsfontosságú abroncsos kosztümökkel, sőt az alapjaiban szükségtelennek beállított, mégis főmotivációként használt romantika vonzerejével sem.
A történet, ahogy az lenni szokott, a főszereplői szépségű lány esztétikailag kevésbé praktikus, okos, makrancos barátnőjéről szól, aki kitűnik a többiek közül, mert nem prioritás számára a házasság. Persze ettől még (vagy épp ezért) számos férfi omlik a lábai elé, amikor barátnőivel férjkeresés céljából meghívást kapnak Londonba. Igen ám, de a felvilágosult New York-i lányok nem nyelik olyan könnyen a karót, ahogy azt az angol férfiak szeretnék. Ezek a hölgyek nem átallnak hangoskodni, kacarászni, sőt mezítláb körtáncolni sem. Elvégre, ilyenek a nők…
A talán A Bridgerton család sikerén felbuzduló, de a Meggyőző érvekre inkább hasonlító regényadaptáció hömpölygő történetfolyama magával ragadó, ám a sorozat néhol olyan bénán kampányol a túl nedves ecsettel megfestett nőalakjaival, hogy az emberben felmerül, tényleg jó ötlet volt-e hagyni ezt az emancipációt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
