Visszhang

A világnak annyira megtetszett a The New York Times szakírójának zsurnalizmusa, hogy azóta is „az izlandi Glenn Gouldként” emlegetik Víkingur Ólafssont.

A filmesek szeretik az európai történelem valószínűleg legdekadensebb képződményét, a 18. század végének egyre degenerálódó francia királyi udvarát.

A budapesti születésű, javarészt Londonban élő fuvolaművész, Győri Noémi, valamint a temesvári illetőségű, Párizsban élő zongoraművész, Suzana Bartal nem a Hungaroton stúdiójában találkoztak először.

Több kritika is dicsérte Az Alkotót kivételes korszellem-érzékenysége (ti. ChatGPT-ből kiinduló új MI-boom) okán, ám érdemes megjegyezni: ahogyan a kutatás és fejlesztés, úgy a filmművészet is ciklikusan visszatér bizonyos témákhoz.

Mark Linkous, a Sparklehorse frontembere ötödik nagylemezének befejezésén dolgozott 2010-ben, amikor önkezével véget vetett életének.

Névtelen autós száguld végig az apokaliptikus tájon.

Tizenhét év után ismét megjelent e mesegyűjtemény.

A kilenc évvel ezelőtti szólókoncert után ezúttal régi zenésztársával, Steve Nieve-vel tért vissza a Müpa színpadára Elvis Costello.

Bár az érzékenyítés korát éljük, az ítélkezést ugyanolyan hirtelen és kategorikusan éljük meg, mint korábban (szerencsére ma már egész más okokból helyezzük a vörös pöttyöt bárki homlokára).

A debütálásnál talán csak egy nehezebb dolog van: kijönni a második művel.

Vállalati középvezető ül üres íróasztalánál...

Talán még az éhesebb kultúra­fogyasztók esetében is igen alacsony lehet annak a havi átlaga, ahányszor a bécsi pop- vagy pláne underground zenére gondolnak, ezért is van itt az ideje Philipp Jedicke dokumentumfilmjének, amely hús-vér emberekkel tölti meg a nézők témával kapcsolatos asszociációit

A kis bajor falu, ahol a rendező Uli Decker felnőtt, nem igazán kedvez a lázadásnak.

Európa tetején vagyunk, a francia–olasz határnál, a Mont Blanc közelében.