Visszhang: könyvmelléklet

Mohsin Hamid: Az utolsó fehér ember

Visszhang

Elsötétül az emberek bőre ebben a regényben, nem derül ki, miféle járvány nyomán.

Kétségbeejtő kafkai helyzet ez eleinte, de aztán a sötét bőrűeket gyűlölő emberekkel is megtörténik ugyanez, és úgy lehet követni döbbenetüket és lelki átváltozásukat, mint ahogyan egy fizikai kísérletet követünk végig egy lassított némafilmen. A brit-pakisztáni írót, úgy látszik, elsősorban az önmagunk iránt érzett undor természete és fejlődése, a kihűlt családi kapcsolatok felmelegedése érdekli. Az, hogy mihez kezd a bajban apa a fiával, anya a lányával, illetve az, hogy mennyire változtatja meg az embert, ahogyan mások viselkednek vele. Foglalkoztatja az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyság is, és az, miért teszi ünnepélyessé a hívő arcát a hit, mihez kezd az ilyen ember a csalódással – amiről itt azért lehet tudni, hogy óhatatlanul bekövetkezik. Vannak szép képek: a régimódi edzőteremé a súlyokkal, ahol eredetileg csak egy sötét bőrű ember volt jelen, a takarító, vagy az, ahogyan egy nő a sötétülés közepette kitört zavargások idején barna bőrűvé sminkeli magát – majd letörli, de ez sokáig tart, és piszkos művelet, „mintha egy folyót sterilizálnának egy laboratóriumban”. Szikár, még­is költői próza, mintha Podmaniczky Szilárd hangján szólalna meg magyarul.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.