Ez nem alcím, nem is kritikai szemelvény, de minden további definiálási próbálkozást feleslegessé tesz. Magyar Katalin ifjúsági regénye a nyolcvanas évek végén jelent meg először, egy szerencsétlen döntés nyomán a tiniregényeket magába foglaló, legendás Pöttyös könyvek egyikeként, ahová sehogyan sem illett. A fantasy és a meseregény ötvözetének tekinthető történet Balambérról szól, a bátor és szerelmes legkisebb fiúról, aki elindul az egykor idilli Kosánc falujából, amelyben immár az erőszak az úr, és kész megütközni a gonosszal, hogy visszaszerezze a közösségük legszebb lányát, a sugárzó, de gőgös Virág Esztert. Hegyen-völgyön átvezető útja során sétáló bokorral, beszélő kutyával és kővé vált városlakókkal is találkozik, az pedig, hogy kiféle-miféle a címszereplő főgonosz, mindenképpen furcsa meglepetés lesz. Ha van a könyvnek hibája, az az, hogy a szerző túl sok mesebeli toposzt és fordulatot próbál beleszuszakolni ebbe a kétszáz oldalba. Az illusztrációk a kifestőkről, színezőkről ismert Nemes Anita munkái. A könyv olvasmányos és humoros stílusa a 7 és 13 éves kor közötti nagygyerekeknek, kiskamaszoknak fog leginkább tetszeni, akik később Tolkien, Ken Follett vagy George R. R. Martin fantasyjaiban ráismerhetnek a Jeripusz elemeire. Ha nem is válik klasszikussá, ideje volt, hogy Magyar Katalin könyve a maga műfajában a megfelelő helyre kerüljön.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
