Visszhang: lemez

Wagner: Parsifal

Visszhang

Kirill Szerebrennyikov rendező megosztó produkciójában egy orosz büntetés-végrehajtási központba száműzte a Grál-lovagot...

...így emlékeztetve saját, négy évvel korábban történt letartóztatására és bebörtönzésére, és bár a bécsi Staats­oper előadása kapott hideget-meleget 2021-ben, senki nem vitatta, hogy zenei minőségét tekintve elsőrendű volt. Most megjelent hangzó formában is, amelyen nem sok nyomát halljuk Szerebrennyikov ténykedésének: annak, hogy Amfortas önmagára veszélyes disszidensként, Kundry újság­íróként, Klingsor laptulajdonosként, maga Parsifal pedig bebörtönzöttként jelent meg a színen színpadi másával együtt.

Sokkal érdekesebb lehet a hallgató számára, hogy bár a négyes albumot elsősorban Jonas Kaufmann nevével kívánja eladni a ki­adó, a német tenor alakítása a legkevésbé meggyőző. Persze szépen énekel, de nem átütő az alsó regiszterben. És hogy ez a hang egy megszeppent, izgága fiatalhoz tartozna, aki meglőtte a védtelen hattyút? Ludovic Tézier sokkal hitelesebb a kétségbeesett, zaklatott Amfortas szerepében, ahogy a nemes Gurnemanz szerepe is test­hez­álló Georg Zeppenfeld számára. De az első Wagner-szerepében debütáló 47 éves lett mezzoszoprán, Elīna Garanča az, aki valódi meglepetést okoz: Kundry az ő előadásában konfliktusok között őrlődő, rejtélyes alak, kifejező drámai erővel. A Staatsoper kórusát és zenekarát Philippe Jordan vezényli, nagy hévvel, kevesebb lírai érzékenységgel. Mindent összevéve elsőrendű Parsifal-előadásról beszélünk, amely évtizedes távlatban is a legjobb felvételekhez mérhető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.