...így emlékeztetve saját, négy évvel korábban történt letartóztatására és bebörtönzésére, és bár a bécsi Staatsoper előadása kapott hideget-meleget 2021-ben, senki nem vitatta, hogy zenei minőségét tekintve elsőrendű volt. Most megjelent hangzó formában is, amelyen nem sok nyomát halljuk Szerebrennyikov ténykedésének: annak, hogy Amfortas önmagára veszélyes disszidensként, Kundry újságíróként, Klingsor laptulajdonosként, maga Parsifal pedig bebörtönzöttként jelent meg a színen színpadi másával együtt.
Sokkal érdekesebb lehet a hallgató számára, hogy bár a négyes albumot elsősorban Jonas Kaufmann nevével kívánja eladni a kiadó, a német tenor alakítása a legkevésbé meggyőző. Persze szépen énekel, de nem átütő az alsó regiszterben. És hogy ez a hang egy megszeppent, izgága fiatalhoz tartozna, aki meglőtte a védtelen hattyút? Ludovic Tézier sokkal hitelesebb a kétségbeesett, zaklatott Amfortas szerepében, ahogy a nemes Gurnemanz szerepe is testhezálló Georg Zeppenfeld számára. De az első Wagner-szerepében debütáló 47 éves lett mezzoszoprán, Elīna Garanča az, aki valódi meglepetést okoz: Kundry az ő előadásában konfliktusok között őrlődő, rejtélyes alak, kifejező drámai erővel. A Staatsoper kórusát és zenekarát Philippe Jordan vezényli, nagy hévvel, kevesebb lírai érzékenységgel. Mindent összevéve elsőrendű Parsifal-előadásról beszélünk, amely évtizedes távlatban is a legjobb felvételekhez mérhető.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
