Visszhang: színház

Figyelem megzavarására alkalmas

Visszhang

Kelemen Kristóf ötödször rendez a Trafóban, most épp közösségi színházat, Brecht A rendszabály című tandrámája nyomán.

Amíg a helyünket keressük, a vetítőn üzeneteket, a közöttünk ülő szereplők közös csetjét látjuk. Ők innen lépnek a színpadra. Világos: egyek közülünk, az egész nézőtér a darab része. Ahogy a manipulált valóság is része mindannyiunk életének. Majd Brecht szól hozzánk, legalábbis az MI által konstruált mása, és őt követik a jól megválasztott civilek, a mai kor „agitátorai”. A Trash of Köztér nevű Instagram-fiókot jegyző, Berlinben élő kurátor, Benedek Kata arról beszél, hogyan formálják a tudatunkat a köztereken megjelenő alkotások. A Lakmusztól Német Szilvi egy baloldali influenszer nyomába ered, a tiktokker Seres Samu híranyagok manipulatív effektjeire mutat rá. A legmegrázóbb Jeney Orsolya emberjogi aktivista meghurcolásának története. Az azonos súlyú megszólalások és a színházi elemek kitűnő és arányos alkalmazása bevon minket a párbeszédbe, és bár sokszor nevetünk az ábrázolt helyzetek abszurditásán, a kezünk végig ökölben a könnyen kifordítható érzékelésünk ilyen közvetlen megtapasztalása okán. Az online tér kezdetben demokratikusnak tűnő világa mára a legfőbb árucikké váló figyelmünk piactere lett, gyomorszorító látni, mennyire tehetetlenek még a nagy elérést hozó véleményformálók is. „Hogyan lehet ezen körülmények között egy ügyet képviselni és láthatóvá tenni? (…) Hol vannak a rések a rendszeren?” – tesz fel kérdéseket a darab. Válaszok egyelőre nincsenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.