Visszhang: koncert

Makrohang

Visszhang

Az, hogy három jazzkonzis srác még nagylemezt sem megjelentető posztrock/poszt­metál zenekara évek után összeáll egy koncertre és megtölti a Turbina 450 fős nagytermét, nem olyan dolog, amire számítana az ember.

A 2010-es évek közepén nagy reményekkel indult Makrohang mégis összehozta ezt – annak ellenére, hogy saját bevallásuk szerint hat éven keresztül nem csak nem zenéltek, de nem is beszéltek egymással. De miután tavaly tartottak egy ingyenes koncertet, amelyre kétszer annyian mentek el, mint a hely befogadóképessége, meggyőződhettek arról, hogy van igény a budapesti zenekarra.

Érdekes, hogy a Makrohangnak kifejezetten jót tett, hogy a maga teljességében csak pár koncertfelvétel érhető el róluk: a tényleges produkció minősége tulajdonképpen szájról szájra terjedt, sok társaságban fordult meg valaki Budapesten, aki fontoskodva jelezte, hogy „látta őket élőben”, ez pedig kitermelte azt az igényt, hogy a csendes gitárpengetéseket szép lassan noise rockos kakofóniába utaztató zenekart tényleg sokan akarják látni. Nos, ha minden igaz, akkor a zenekar most már velünk marad, a januári koncert alapján pedig nagyon jól járunk velük. Az improvizatív, a zenei autofellációtól mégis nagyon messze álló Makrohang ugyanis nem csak jól hozza a posztrockkal járó szten­derdeket, de az általában egy kaptafára épülő stílusban még valamiféle egyedi, már-már furcsa hangzást is képes felépíteni. Épp annyira furcsát, hogy a Makrohang akár tényleg nagy zenekarrá is válhasson.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.