Visszhang: koncert

Makrohang

Visszhang

Az, hogy három jazzkonzis srác még nagylemezt sem megjelentető posztrock/poszt­metál zenekara évek után összeáll egy koncertre és megtölti a Turbina 450 fős nagytermét, nem olyan dolog, amire számítana az ember.

A 2010-es évek közepén nagy reményekkel indult Makrohang mégis összehozta ezt – annak ellenére, hogy saját bevallásuk szerint hat éven keresztül nem csak nem zenéltek, de nem is beszéltek egymással. De miután tavaly tartottak egy ingyenes koncertet, amelyre kétszer annyian mentek el, mint a hely befogadóképessége, meggyőződhettek arról, hogy van igény a budapesti zenekarra.

Érdekes, hogy a Makrohangnak kifejezetten jót tett, hogy a maga teljességében csak pár koncertfelvétel érhető el róluk: a tényleges produkció minősége tulajdonképpen szájról szájra terjedt, sok társaságban fordult meg valaki Budapesten, aki fontoskodva jelezte, hogy „látta őket élőben”, ez pedig kitermelte azt az igényt, hogy a csendes gitárpengetéseket szép lassan noise rockos kakofóniába utaztató zenekart tényleg sokan akarják látni. Nos, ha minden igaz, akkor a zenekar most már velünk marad, a januári koncert alapján pedig nagyon jól járunk velük. Az improvizatív, a zenei autofellációtól mégis nagyon messze álló Makrohang ugyanis nem csak jól hozza a posztrockkal járó szten­derdeket, de az általában egy kaptafára épülő stílusban még valamiféle egyedi, már-már furcsa hangzást is képes felépíteni. Épp annyira furcsát, hogy a Makrohang akár tényleg nagy zenekarrá is válhasson.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.