A pályafutásának harmadik évtizedére duóvá fogyatkozott zenekar a zajzene, a hardcore punk és az elektronikus zene elemeit vegyíti lemezein, s mindehhez hozzátartozik Onuki Jaszuko énekesnő extrém magas kiabálása, Agata Icsiro konvencióktól messze eső gitározása és a szélvészsebességű tempó. Bármennyire kaotikusnak is tűnik ez elsőre, a Melt-Banana sokkal több öncélú hülyéskedésnél, a kifejezetten feszes kompozíciókban mindennek megvan a dramaturgiai szerepe. A 2013-as Fetch című album volt az első, amelyet duóként készítettek, s ez tekinthető a zenekar igazi mesterművének. A régóta ígérgetett folytatás azonban elég lassan született meg, a mindössze 25 perces 3+5-re tizenegy évet kellett várni. De panaszra nem lehet okunk, Onukiék ott folytatják, ahol egy évtizede abbahagyták, legfeljebb valamivel több elektronikus textúrával. Agata még mindig a szcéna leginnovatívabb gitárosai közé tartozik: a Puzzle című dalban úgy szól a hangszere, mintha valaki három percen keresztül próbálna sikertelenül beindítani egy motoros fűrészt, de a lemez többi részén is egymást érik a meglepő húzások a jazzakkordoktól az arpeggiókon át a különböző furcsa zajokig. Az albumot nyitó Code és az egészen emelkedett hangulatú Scar a legerősebb dalok az új anyagon, és ezek is bizonyítják, hogy a Melt-Banana még három évtized múltán is képes újat mutatni – ez pedig igen kevés zenekarról mondható el.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
