Két kevéssé szerethető, narcisztikus és manipulatív ember nyomasztja egymást egy puccos hotelszobában. A játék neve BDSM, amelynek bonyolult hatalmi dinamikái nem meglepő módon áttörik az előre egyeztetett fantáziajelenetek forgatókönyvének határait. A főszereplő dominához hasonlóan Wigon sem irányítja biztos kézzel a cselekményt: olykor – a maguk könnyedségében – egészen elmés meglátásai vannak a domináns-alárendelt kapcsolatokról, máskor viszont olcsó megoldásokhoz folyamodik.
A film egy egyre bizarrabbá váló háttérinterjúval kezdődik: a szigorú nadrágkosztümbe öltözött Rebecca (Margaret Qualley) megérkezik a ránézésre is gazdag és elkényeztetett Hal (Christopher Abbott) hotelszobájába, hogy az igazgatótanács nevében ellenőrizze, a férfi készen áll-e apja hotelbirodalmának irányítására. A felkavaró és intim kérdésekből lassan kiderül, hogy Hal és Rebecca egy előre megírt BDSM-szkript szerint játszanak. Mivel hamarosan valóban apja örököse lesz, megszakítaná hosszú távú kapcsolatát a hivatásos dominával, ám a nő nem kívánja ilyen könnyen elengedni kliensét. Wigon végig él ezzel a nézőt elbizonytalanító stratégiával, amely elmossa a szerepjáték és valóság határait (néha sikerül is átvernie bennünket), Qualley és Abbott pedig remek választásnak bizonyulnak a szerepekre. Megingásai és a hamisan csengő befejezése ellenére a Menedék többet mond a hatalmi fantáziák természetéről, mint A szürke ötven árnyalata vagy a 365 nap.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
