Visszhang: film

Menedék

Visszhang

Zachary Wigon pszichológiai thrillere/szexkomédiája szándékosan kicsi ambíciókkal operál.

Két kevéssé szerethető, narcisztikus és manipulatív ember nyomasztja egymást egy puccos hotelszobában. A játék neve BDSM, amelynek bonyolult hatalmi dinamikái nem meglepő módon áttörik az előre egyeztetett fantáziajelenetek forgatókönyvének határait. A főszereplő dominához hasonlóan Wigon sem irányítja biztos kézzel a cselekményt: olykor – a maguk könnyedségében – egészen elmés meglátásai vannak a domináns-alárendelt kapcsolatokról, máskor viszont olcsó megoldásokhoz folyamodik.

A film egy egyre bizarrabbá váló háttérinterjúval kezdődik: a szigorú nadrágkosztümbe öltözött Rebecca (Margaret Qualley) megérkezik a ránézésre is gazdag és elkényeztetett Hal (Christopher Abbott) hotelszobájába, hogy az igazgatótanács nevében ellenőrizze, a férfi készen áll-e apja hotel­birodalmának irányítására. A felkavaró és intim kérdésekből lassan kiderül, hogy Hal és Rebecca egy előre megírt BDSM-szkript szerint játszanak. Mivel hamarosan valóban apja örököse lesz, megszakí­taná hosszú távú kapcsolatát a hivatásos dominával, ám a nő nem kívánja ilyen könnyen elengedni kliensét. Wigon végig él ezzel a nézőt elbizonytalanító stratégiával, amely elmossa a szerepjáték és valóság határait (néha sikerül is átvernie bennünket), Qualley és Abbott pedig remek választásnak bizonyulnak a szerepekre. Megingásai és a hamisan csengő befejezése ellenére a Menedék többet mond a hatalmi fantáziák természetéről, mint A szürke ötven árnyalata vagy a 365 nap.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.