Visszhang: lemez

Mercury Rev: Born Horses

Visszhang

Fékezhetetlen pszichedelikus rockzenekarként kezdte karrierjét a Mercury Rev a kilencvenes évek elején.

A korai káosznak köszönhetően néhány éven belül sikerült szinte teljesen lenullázniuk magukat, aztán az 1998-as Deserter’s Songs című albummal filmzenéket idéző magasztos kamarapopra váltottak, és ennek sikerével tudták megmenteni a csőd szélén álló zenekart. A kifejezetten jól sikerült folytatás (All Is Dream, 2001) lendülete jó ideig vitte Jonathan Donahue zenekarát, de az elmúlt évtizedben sokat sejtetően elcsendesedtek a dolgok a Mercury Rev körül.

Az előző sorlemez, a 2015-ös The Light in You biztonsági játéka után a most megjelent Born Horses ismét egy új utakat kereső együttest mutat. Kezdjük a jó részével: az album központi darabja, az A Bird of no Address toronymagasan a legjobb szám, amit a zenekar az elmúlt húsz évben kiadott. De ehhez hasonlót hiába keresünk a többi között, mivel hagyományos értelemben vett dalból nincs több a lemezen. A spiritualitás iránt mindig is fogékony Jonathan Donahue szinte végig csak rábeszél a hol jazzesebb, hol ambientesebb zenére. Ez nem teljesen elvetélt kísérlet, például a záró There’s Always Been a Bird in Me-nél kifejezetten jól működik a formula, az album nagyobbik részén viszont az eredmény inkább egy new age-es ihletésű meditációs anyagra emlékeztet. A Born Horses kétségtelenül bátor lemez, de sajnos bármelyik korábbi anyag jobban csábít az újrahallgatásra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.