Visszhang: lemez

MGMT: Loss of Life

Visszhang

Páros lábbal rúgta be az ajtót annak idején debütáló lemezével az amerikai MGMT. A 2007-es Oracular Spectacularon három bombasláger is volt, amelyek még a kereskedelmi rádiókba és a bevásárlóközpontok háttérzenéi közé is be tudtak kúszni.

Az együttes két tagja, Andrew VanWyngarden és Ben Goldwasser nem tudott ebben a helyzetben feloldódni, ez a kissé enerváltan sikerült 2008-as Sziget-fellépésükön is érezhető volt, ezért úgy döntöttek, hogy a továbbiakban eltekintenek a szélesebb közönségigény kiszolgálásától. Azért nem befogadhatatlan free-jazzre nyergeltek át, de a klasszikus értelemben vett slágerek helyett inkább kísérletezős hangzású, progresszívebb dalok jöttek. Ezen az úton halad azóta is az MGMT, hol jobb (Little Dark Age, 2018), hol gyengébb (MGMT, 2013) anyagokkal.

A hatéves kihagyás után megjelenő Loss of Life az eddigi legnyugodtabb hangvételű lemezük, amelyre a psych folk volt erőteljes hatással. A felvezető kislemez, a Mother Nature olyan, mint egy ki­adatlan Mercury Rev-dal a 90-es évek végéről, a Nothing to Declare pedig a szintis prüntyögéstől eltekintve akár Roy Harper száma is lehetne. Nem azonnal hat a Loss of Life, de újabb hallgatásokkal jól rá tud nőni a hallgatóra. Egyedül a Christine and the Queensszel közösen készült Dancing in Babylon negédes dallamai esnek le a lemezről, de a csúcspont, a giccs és a kellemetlenség határáról mindig visszatáncoló Nothing Changes után ezt is meg lehet bocsátani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.