Az együttes két tagja, Andrew VanWyngarden és Ben Goldwasser nem tudott ebben a helyzetben feloldódni, ez a kissé enerváltan sikerült 2008-as Sziget-fellépésükön is érezhető volt, ezért úgy döntöttek, hogy a továbbiakban eltekintenek a szélesebb közönségigény kiszolgálásától. Azért nem befogadhatatlan free-jazzre nyergeltek át, de a klasszikus értelemben vett slágerek helyett inkább kísérletezős hangzású, progresszívebb dalok jöttek. Ezen az úton halad azóta is az MGMT, hol jobb (Little Dark Age, 2018), hol gyengébb (MGMT, 2013) anyagokkal.
A hatéves kihagyás után megjelenő Loss of Life az eddigi legnyugodtabb hangvételű lemezük, amelyre a psych folk volt erőteljes hatással. A felvezető kislemez, a Mother Nature olyan, mint egy kiadatlan Mercury Rev-dal a 90-es évek végéről, a Nothing to Declare pedig a szintis prüntyögéstől eltekintve akár Roy Harper száma is lehetne. Nem azonnal hat a Loss of Life, de újabb hallgatásokkal jól rá tud nőni a hallgatóra. Egyedül a Christine and the Queensszel közösen készült Dancing in Babylon negédes dallamai esnek le a lemezről, de a csúcspont, a giccs és a kellemetlenség határáról mindig visszatáncoló Nothing Changes után ezt is meg lehet bocsátani.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
