Visszhang: lemez

Miklós Rózsa

Overture to a Symphony Concert; Hungarian Serenade; Tripartita

Visszhang

A háromszorosan Oscar-díjas zeneszerző sosem mondott le arról, hogy nemcsak a mozik, hanem a koncerttermek teljes polgárjogú alkotója legyen.

De hiába tette varázslatossá az Elbűvölve, a Ben-Hur és az El Cid képsorait ez a páratlan dallamérzékkel rendelkező komponista, és hiába halljuk ezt a tehetséget minden művében, az életmű mégsem állja ki a tűzpróbát. Gregor Bühl karmester és a Deutsche Staatsphilharmonie Rheinland-Pfalz együttesének lemezén olyan darabok hallhatók, amelyek inkább emlékeztetnek Dvořák vagy Dohnányi Ernő közelítéseire a népzenéhez, miközben nélkülözik Bartók jóval felkavaróbb és ambiciózusabb megoldásait. A szimfonikus Nyitány akár egy ötvenes évekbeli kosztümös huszárfilm aláfestő muzsikája is lehetne (valójában az ’56-os forradalom inspirálta), az 1932-ben – még emigrációja előtt – komponált Magyar szerenád pedig minduntalan a Táncszvitre emlékeztet.

A Tripartita jóval eredetibb mű, amelyben nyoma sincsen nemzeties giccsnek: olykor Stravinsky, máskor Milhaud jut róla eszébe a hallgatónak, az életművet ismerőknek pedig az is kiderül belőle, hogy 1972-ben jóval közelebb állt a szerzőhöz Bartók, mint Kodály nyelve. Noha versenyművei – főleg a Csellóverseny – és szimfonikus zenéje máig tartogat meglepetéseket, semmi máshoz nem fogható az a pillanat, amikor felzúgnak a trombiták, és kivonulnak az arénába a fogathajtók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.